Egyelőre nem tudni, hogy mekkora plusz terhet jelent a 2020-tól indított beruházásoknál alkalmazandó 27 százalékos áfa. Az MNB több érintettet is kérdezett, nagyon vegyes válaszokat kapott.
Egyes megkérdezett szakemberek várakozása szerint az új lakások áfakulcsának emelkedése esetén legalább 15 százalékos egyszeri áremelésre lehet számítani, de a teljes áfa-emelés vevőkre hárítása is elképzelhető. Előfordult olyan vélemény is, hogy az áfaemelést szegmentáltan lehet majd beárazni: kelendőbb, tömegeknek épülő lakások áraiban nagyobb arányban lehet majd érvényesíteni az áfa-növekményt, a felsőbb kategóriás ingatlanok esetén pedig csak kisebb arányban – írták az MNB szakemberei a jegybank napokban kiadott Lakáspiaci Jelentésében.
Az MNB szerint az áfa-emeléshez kapcsolódóan több megkérdezett szakember kiemelte, hogy a 27 százalékos áfakulcs a feketegazdaság felé orientálja a kisebb fejlesztők tevékenységét, amit a vevői oldal is támogathat az esetenként több millió forinttal alacsonyabb vételár érdekében.
Az áfaemelés jelentős várható hatása miatt már egy kompromisszumos 18 százalékos áfakulcsot is elfogadhatónak tartanának egyes szereplők. Az áfa-szabályozás kapcsán több megkérdezett szereplő említette, hogy egy lakásfelújításokra biztosított áfa-kedvezmény nagyban elő tudná segíteni a meglevő lakások minőségének javulását.
A megkérdezettek zöme szerint az újlakás-fejlesztések munkaerő-ellátottsága nem javult év eleje óta, továbbra is hiány jellemzi a hozzáértő, szakképzett, de még a nem szakképzett, viszont gyakorlattal rendelkező munkaerőt is. A piaci szereplőktől megtudtuk, hogy voltak ugyan példák brigádok hazatelepülésére, de a többséget nem lehet hazahozni még a megnövekedett bérekkel sem, mert a magyar építőipart nagymértékű ciklikusság jellemzi. A néhány éves fellendülési időszakokra nem érdemes hazajönni, inkább a kül-földön már kialakult megrendelői kapcsolatokat és a munkák időben kiegyenlítettebb, stabilabb eloszlását választják. Találkoztunk olyan véleménnyel, amely nem a külföldre vándorolt munkavállalókban látja a munkaerőhiány fő forrását. Eszerint az utánpótlás nevelés jelentős része gyakorlatilag eltűnt, a szakiskolákból kikerülők nagy része el sem kezd a szakmájában dolgozni.
Másrészt viszont a meglevő munkaerő termelékenysége igen alacsony, a magyar építőipari dolgozók nincsenek érdekeltté téve abban, hogy minél többet termeljenek. Az elhangzottak alapján ezen teljesítményalapú bérezéssel és egy építőipari bértarifa-rendszer bevezetésével lehetne segíteni, s ez utóbbi a minimum bérek előírásán keresztül a szektor fehéredését segítené.
A legtöbb interjúalany álláspontja szerint a külföldi munkaerő bevonása a munkaerő-probléma enyhítése érdekében elkerülhetetlen, Romániából és Szlovákiából rendszeresen érkeznek nagy számban munkások. Volt olyan szereplő, aki Kínát is említette a munkaerő beszerzésének lehetséges országaként.
