Egy költözés, lakásfelújítás bizony hőn szeretett házi kedvenceinket – ez esetben Batman és Szaffi világát – is érinti, vajon ők mit gondolnak arról, amikor felbolydul a család egy lakásfelújítás, vagy éppen egy költözés apropóján?
Egyébként, de nem mellesleg: ma, épp e cikk megjelenésének napján van a a Black Cat Appreciation Day, azaz a fekete cicák megbecsülésének napja.
Akkor most milyen írás is következik!? Az Otthontérkép Magazinnál pár héttel ezelőtt eldöntöttük, hogy a könnyed, színes írásoknak, sőt, blogbejegyzéseknek ezentúl még nagyobb teret engedünk. Nemrég debütált szerzőnk, Simon-Básti Mária írásából most egy újabb gyöngyszemet közlünk. Őt a Facebook közönsége csak Tulajdonosbarát ingatlanosként ismeri.
Marcsi több éve dolgozó ingatlanos, történeteit az élet írja. Következzen D(R)ezső, a nyuszi két ismerősének, két panel-cicának Batmannak és Szaffinak a története.
Sziasztok Batman vagyok és ő itt a barátnőm Szaffi!
Panel macskák vagyunk, igazi városi vagányok!
Jómagam az utcán kezdtem a nagybetűs életet, gazdi egy kuka mellett talált rám, onnan fogadott örökbe picicica-koromban. Szaffi pedig egy menhelyről költözött hozzánk, mert a gazdi gyorsan rájött, hogy egy fekete macskánál csak egy jobb dolog létezik egy szürke lakásban: két fekete macska!
Azt gondolhatnátok, hogy itt a lakásba bezárva körülöttünk nem zajlik az élet és tök uncsi minden…. Hát, hm. Meg kell hagyni: óriásit tévedtek! Például a szomszéd lépcsőházban lakik D(r)ezső és a haverja, most „nagyot futottak” a közösségi és netes médiában, de tudjátok milyenek a tapsifülesek, időnként előjön belőlük a nagyzolós húsvéti nyúl.
Szóval minap diskuráltunk az erkélyen Dezsővel és izgatottan mesélte, hogy az a magas, szőke ingatlanos csaj eladta a lakásukat!
Tisztára ledöbbentek, pénteken meghirdette, hétfőn pedig már meg is érkezett a vevő és – ha hiszitek, ha nem – alku nélkül, a meghirdetett irányáron elvitte a lakásukat, durva, alig 3 nap alatt! Na, erre azért ők sem számítottak, de most nagy a boldogság, épül a ház.
Annyira lelkes volt Dezső, te jó ég, még nem is láttam ennyire feldobva! Át is hívott minket az új kecóba.
Azt mondta, ha elkészül, akkor bizony ott a helyünk. Azóta állandóan ezzel az udvaron ugrálással és füvezéssel masszíroz minket, de hát mi, macskák nem is eszünk füvet… Na jó, néha eszünk, de kizárólag akkor, ha buli után gyötör a macskajaj, akkor szívesen elrágcsálunk néhány szálat az égő pokol csillapítására.
Nálunk sajnos nem ilyen rózsás a helyzet, gazdiék hónapok óta árulják a lakásukat, ami szinte teljesen ugyanolyan, mint a Dezsőék lakása – viszont itt eddig egy érdeklődőn kívül senki nem jelentkezett.
Mi is költöznénk – azt el is felejtettem elújságolni, hogy mi meg vettünk egy házat – szóval tényleg jó lenne, ha a mi lakásunk is végre új gazdára lelne. Megbeszélték a gazdik, hogy ide is a magas, szőke ingatlanos csaj kell, nincs mese!
Tegnap volt is nálunk, tényleg magas, de a hajával kapcsolatban Dezső azért túlzott kicsit!
Nevemhez híven nem vagyok egy barizós típus, akár „Batcat” is lehetne a nevem, így inkább Szaffit küldtem felmérni a csajt. De miután megállapítottuk, hogy a némi kutyaillaton kívül – amit a nadrágszárán éreztünk – egészen befogadható kétlábú, hagytuk magunkat megsimogatni.
Mert hát – tudjátok – az nem csak úgy megy, hogy Ő jön és megsimogat. Neeeem, neeeem; majd, ha mi úgy akarjuk akkor, igen. ‘Nehogymármajd’ amikor csak akarja! Minek néznének minket a többi erkélyen lakó telepi szomszédok, talán holmi jöttment kutyáknak!?
Körbenézett a lakásunkban, tetszett neki és nem is értette, miért nem tudtuk még eladni úgy, hogy a gazdinkon kívül ráadásul még két ingatlanos is árulja. Tudom, elfogult vagyok, meg minden, de jó kis kégli ez, van két szoba, erkély, a konyhát például tavaly újítottuk fel.
Hú, ne tudjátok meg, az kemény időszak volt, az a sok kopácsolás, fúrás, na, akkor legszívesebben elköltöztünk volna, de a végeredmény megérte. Legalábbis a gazdi azt mondja. Nem tom’, a kaja nem lett finomabb…
Amúgy a gazdi legjobban annak a gépnek örült, amibe bepakolja a koszos edényeket és némi zörgés után tisztán veszi ki belőle! Ez valami őrült fekete (macskás!?) mágia az tuti, szóval tetszik…
Nálunk is itt maradna a bútorok többsége, nekünk Szaffival egy kikötésünk volt, a lézert mindenképpen vigyük magunkkal, mert azt egyszerűen imádjuk! Gazdi megnyugtatott, hogy az lesz az első amit elcsomagolunk majd.
Marcsi azt mondta – mert így hívják az ingatlanos csajt –, hogy innen szép nyerni! Elég elszántnak tűnt, szerintem felszívta magát rendesen… persze ez nekünk csak jó. Szóval most drukkolunk ezerrel, hogy nálunk is villantson valamit a tudásából!
Bocsesz, de most mennem kell!
Megbeszéltük Dezsővel, hogy ‘gengelünk’ kicsit az erkélyen, remélem betéved 1-2 lüke veréb is, akit alaposan lepofozhatunk a korlátról, kuuuu…; akarom mondani kutya-jó, khm, inkább cicajó buli lesz! Addig is rápihenünk a dologra és behúzódunk a kedvenc sarkunkba. Doromb-doromb!
– lejegyezte: Marcsi, a Tulajdonosbarát ingatlanos.
