Nyugdíjat az elöregedő társadalmakban egyre nehezebb lesz szerezni, különösen jó nyugdíjat. Befektetési szakírónk megmutatja, mit tehetünk… (sorozatunk második része). Fancsali Judit, az Egyről a kettőre blog szerzője, összeszedte a lehetséges megtakarítási formák előnyeit és hátrányait. Az első részt itt találja.
Ahogyan korábban is írtuk: a modern, fejlett társadalmak sajátja, hogy a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben a várható nyugdíjak reálértéke – finoman szólva – nem fenntartható: magyarán a mai fiatalok és középkorúak nem fognak elég nyugellátást kapni…
És egyelőre a robotok még nem tudják elérni az alkalmazásuk miatt előre jelzett nyugdíjemelést, érdemes mielőbb elgondolkozni azon, milyen alternatívái vannak az állami öregségi nyugdíjnak. Devizába fektessünk vagy nyugdíjpénztárt nyissunk? Inkább nyugdíjbiztosítást kössünk vagy ingatlant vásároljunk? A döntés nem egyszerű, ezért az alábbiakban szakértőnk, Fancsali Judit, az Egyről a kettőre blog szerzője, összeszedte a lehetséges megtakarítási formák előnyeit és hátrányait, ezúttal következzenek a számszerű összehasonlításokat is.
1) Várható hozamok
Az egyik legfontosabb szempont természetesen az, mennyit fial majd a befektetett pénz. A nyugdíjcélú államkötvényről elöljáróban annyi tudható, hogy a babakötvényhez hasonlóan valamekkora kamatprémiumot fizetne az infláció felett, és ez a prémium valószínűleg az életkorral változna. Mivel ez egyelőre azonban puszta spekuláció, nézzük inkább a tényeket.
Legkonkrétabban az ingatlanbefektetéssel tudunk számolni, az összes többi esetén már nehezebb belőni a várható hozamot. Azért az ingatlannál a legegyértelműbb a befektetés reálértéken vett hozama (erről hosszabban is írtunk itt), mivel belátható, hogy a jövőben a bérleti díj a bérekkel párhuzamosan változik. Így tudható, hogy bármely éves ciklusban nagyjából kéthavi bérleti díjnyi költség számítható fel, a többi viszont tiszta nyereség.
A nyugdíjbiztosítás, a NYESZ vagy a nyugdíjpénztári befektetés esetén is attól függ a várható hozam, hogy az adott típus mögött milyen kockázati besorolású portfólió van. A NYESZ esetén a befektető dönti el, milyen portfólióból gazdálkodik – széles a skála a befektetési aranytól a devizán át egészen a kockázatos dél-amerikai állampapírokig. Az önkéntes nyugdíjpénztárnál 3 portfólióból lehet választani, ezek ugyancsak lehetnek dinamikusak és kevésbé kockázatosak is. A nyugdíjbiztosítás valahol a kettő között helyezkedik el, vagyis mintegy 10-15 portfólióból lehet választani, és ez időközben át is csoportosítható. A befektető különféle alapokba helyezheti el a pénzét, és jobban megosztható a pénz a különféle portfóliók között.
2) Állami támogatás
Az államnak is megéri, ha állampolgárai felelősen gondolkoznak a jövőről, hiszen általában az öngondoskodók kevesebb költséget jelentenek az államkasszának. Emiatt a nyugdíj-előtakarékosság bizonyos formáit közvetlenül is jutalmazza az állam – például adóvisszatérítéssel.
Habár ez az olyan indirekt eszközöket, mint a deviza vagy államkötvény, nem érinti, az önkéntes nyugdíjpénztár, a nyugdíjbiztosítás és a NYESZ után is évente 20 százalék adójóváírás jár. Az önkéntes nyugdíjpénztár esetében ez évi maximum 150 ezer forintot, a nyugdíjbiztosítás esetében a maximum 130 ezer forintot, míg a NYESZ esetén a maximum 100 ezer forintot érheti el. A három megtakarítás együttes alkalmazásakor sem lehet azonban 280 ezer forintnál több személyi jövedelemadót leíratni – és például a KATA-s konstrukcióban dolgozó vállalkozók számára, akik nem fizetnek személyi jövedelemadót, ez nem jelent semmilyen előnyt.
3) Szakértelem szükségessége / Gondozási igény
A rendkívül elfoglalt mindennapokban a befektetés kiválasztásakor az egyik legfontosabb kritérium lehet, hogy mennyi időt kell az adott típus gondozására szánni és mekkora szakértelemre van szükség, hogy aztán a végén tényleg annyit hozzunk ki belőle, amennyit eredetileg terveztünk.
A legkevesebb szakértelemre a nyugdíjcélú állampapírhoz, valamint az ingatlanok gondozásához van szükség. Ha a befektető nem tart a magyar állam teljesítőképességétől, akkor államkötvényből bármennyit felvehet és az idők folyamán viszonylag keveset kell vele foglalkozni. Az ingatlanokat szintén hosszú távon is sikeresen lehet menedzselni különösebb szakértelem nélkül, viszont ezek már közepes gondozási igénnyel járnak. A bérlőkkel való kommunikáció, a bérbeadáskor esedékes felújítás, időnként néhány szakember megbízása – ezek bizony időt vehetnek el a mindennapokból. Ha mindezt megspórolnánk, akkor esetleg rövid (AirBnB) vagy hosszú távú kiadásra specializálódó cégekhez is fordulhatunk – természetesen kisebb haszonért.
Ha a három leggyakoribb nyugdíjbefektetési formát nézzük (nyugdíjpénztár, NYESZ, nyugdíjbiztosítás), ott is különféleképpen oszlik meg ez a két tényező. A nyugdíjpénztár esetén van a legkevesebb dolgunk. Néhány időszakos gondozási manővert leszámítva (az éves befizetés összege variálható, állami támogatás visszaigénylése, portfólióváltás lehetősége – válság esetén például) nincs kimagasló gondozási igénye.
A nyugdíjbiztosítás már nagyobb szakértelmet és gondozást igényel, sőt az sem árt, ha van, aki segít navigálni a biztosítási portfóliók között. Mindenesetre a NYESZ-nél a legnagyobb a gondozási igény és a legmagasabb szakértelmet követeli meg: mivel számtalan részvényből áll össze, állandóan figyelni kell, mi történik a piacon – és arra reagálni. Akkor ajánljuk, ha valakinek ideje, energiája és a szakértelme is megvan hozzá.
Összefoglalva, a nyugdíjas éveinkig hátralévő időtávra érdemes a felmerülő költségek, a várható hozamok, az állami támogatás mértéke, az adott időtáv, valamint a gondozási igény és a szakértelem szükségességének mértéke alapján átgondolni, melyik befektetési forma éri meg nekünk a legjobban. Habár ez mindenkinél más és más, általános tanácsként annyit mondhatunk, hogy a személyiségünkhöz illő kockázati profilú befektetéseket érdemes megfontolni és alapvetően diverzifikált portfólióba érdemes fektetni. Ha már konkrétabb kérdéseid lennének, fordulj nyugodtan szakértőnkhöz, Fancsali Judithoz, az Egyről a kettőre blog szerzőjéhez.
