Vendégségben Soma Mamagésa otthonában: a természet lágy ölén

Az Alföldön született, de a Buda körüli hegyeket, a Balatont, benne Badacsonyt és a környező tanúhegyeket, valamint a tengert azért mégiscsak jobban kedveli mint a síkságot – vallja be Spitzer Gyöngyi, vagy ahogy a többség ismeri Soma, illetve Soma Mamagésa. Művészként és spirituális tanítóként nem csak a Somamamagesa.hu portált, de a tudatosság magazint, az Ujegyensuly.hu-t is működteti, valamint újabban a mély-szegénységben élőknek segít a Segitekegycsaladot.hu projekt megálmodásával és koordinálásával. Gyöngyi budakalászi családi házában fogadta az Otthontérkép Magazin újságíróját és fotósát.

Sokan, sokszor mondjuk, hogy szeretjük a természetet, hiszen az olyan trendi (jajj, ez a szó) manapság. De jóval kevéssé hiteles az, aki ezt vallja, majd egy hipermodern, steril, belvárosi lakásban, egyetlen kókadt dizájn-kaktusz társaságában fogadja azt embert… No, közel sem ez a helyzet Spitzer Gyöngyi, avagy Soma Mamagésa és férje otthonában Budakalászon. Már a bejáratnál egy elképesztő méretű rózsabokor fogadja az embert, amely a mesehangulatú ház kocsibeállójára fut fel. A júniusi illatözön mellett nem is lehet egykönnyen elmenni.

Rózsabokor és Soma a ház előtt
Rózsabokor és Soma a ház előtt – fotók: Rostás János László

 

De a lakásba belépve is minden asztalon váza, benne friss, jobbára a saját a kertből szedett virágok. A kert pedig kifejezetten mesés, különleges fákkal, kis kerti tavacskával, és persze a ház mögött épített nagy télikerttel, ahol a természet megint csak folyton-folyvást „beles” Somáék meghitt otthonába, és ahol még csípős, hideg időben is lehet vendégeket fogadni.

Mert, mint kiderül a Segitekegyecsaladot.hu projekt 34 önkéntesének is itt volt a „csapatépítője”, illetve lesz nyáron ismét.  Gyöngyi nem is gondolta volna egyébként, hogy nincsen Magyarországon egy olyan weboldal, amely a mély-szegénységben élők egyfajta „adatbázisa”, ahol a szegény, de sorsuk ellen kifejezetten tenni akaró családok problémái, szomorú története megismerhető. Olyan hely, ahol a segíteni akaró civilek, felekezettől függetlenül segíthetnek anyagiakkal, tárgyakkal, önkéntes munkával.

A különleges hangulatú télikert – fotók: Rostás János László

 

De visszakanyarodva a természet, a természetesség témájához: Soma friss forrásvízzel és a kertből szedett bodza-akác teával kínál minket. Szó sincsen holmi filteres teáról vagy instant kávéról, esetleg adalékanyagokkal dúsított, mesterségesen „felfújt” bolti aprósüteményről. Amíg pedig a fotózáshoz a világítást készítjük elő, Soma elnézést kér, de visszaül a friss zsenge borsót pucolni a vacsorához, amelyet a közeli piacon, közvetlenül a termelőtől vásárolt.


Amikor arról kérdezzük, hogyan került Budakalászra, a domboldalba, nevetve meséli, hogy amikor gyereket terveztek párjával (Lázár György hangmérnökkel – a szerk.) egyszerűen csak el akartak szabadulni a forgalmas, bűzös belvárosból, ahol még ma, a forgalomcsökkentés idején sem szívesen tolna babakocsit Gyöngyi. (Lázár fiuk 1991-ben, Lili Hanna lányuk pedig 1993-ban született.) „Gyuri a Kecskeméti utcai lakását dobta be a közösbe, én meg hoztam pár vázát és a ruháimat” – meséli nevetve a mindig közvetlen és őszinte; viselkedésével, stílusával is a természetességet erősítő Gyöngyi.

Szívből, intuícióból éli az életét, s így történt a házassága is. A közeli Lupa tóban úszott éppen, amikor már megvoltak a gyerekek, és azt mesélte, hogy “a belső hang” határozottan azt mondta neki, “szeptember 20-án meg kell házasodnotok!”. És így is lett, Gyurival 1997. szeptember 20-án kötöttek házasságot. De ekkor már jó pár éve Budakalászon laktak, a jelenlegi háztól két utcányira. Ám amikor nőttek a gyerekek, muszáj volt egy tágasabb otthont találni.

Budakalászra egyébként az akkor még itthon, a szomszédos Pomázon lakó neves avantgárd művész, Wahorn András barátja kalauzolta Somáékat, és mutatta meg az azóta is egyik legjobb barátjának, Gyöngyinek a környéket. Akkoriban még közel sem épült annyira egybe Észak-Budával Budakalász, és a házak is megfizethetőbbek voltak, mint Pomázon, így végül itt kötöttek ki. A babakocsit a szép környezetben tologató, Budapestről kiszabaduló Gyöngyi látta a falu rendkívüli adottságait, és mondogatta is: Budakalász city, világközpont…

Mára azonban annyi áruház, intézmény települt ide, hogy sokkal inkább városias az egykori csendes, agglomerációs falu, bocsánat, 2009-óta kisváros. A zöld, vidékies környezet inkább csak a nagy forgalmú főúttól kissé távolabb jellemző a településre. A két tó (benne a menő Lupa stranddal), a közeli Duna, a különleges budai hegyekre szép kilátást nyújtó domboldal azonban olyan miliő, amit semmi másra nem cserélne el Soma, aki a három évtized alatt tősgyökeres helyi lett, és világának ma ténylegesen Budakalász a központja.

A beszélgetést tovább szőve megtudjuk, hogy a hegyek szeretete gyermekkorából fakad, amikor éppen hogy nélkülöznie kellett látványukat. „Hajdúnánáson nőttem fel, az Alföldön, ahol a legnagyobb ‘magaslat’ a pár méteres Rácz-domb volt, ahonnan még éppen valamelyest le lehetett csúszni a szánkóval. De legfeljebb a gyermeki képzeletemben volt az a kis bucka igazi domb” – meséli. Igaz, azért a természet szeretetét gyermekkorából hozza, hiszen, mint kiderül, óvodába sem járt, pici gyerekként is sokat járta a testvéreivel az erdőt, a mezőt a teremtő tenyerén.

Ahol igazán jól érzi magát felnőttként, az a tavak, a folyók, a források, a patakok, az erdő és hegyek közelsége, itt tud igazán feltöltődni. A saját önismereti elvonulós táborait idén a Pilisben, majd a Nógrád megyei dombvidéken, valamint a Balaton és Sümeg közelében tartja. Ez utóbbi helyen, az egyik kis faluban van a balatoni mini-birtokuk is. Olyan helyen, ahonnan az összes tanúhegy, valamint a Balaton is látszik. Az ottani kert is tele van gyümölcsfákkal, és az ottani világ is olyan, amelybe szívesen vonul el. A több mint egy évnyi bezártság után azonban mégis már nagyon várja a találkozást a tengerrel – a júliusi olaszországi nyaralásukat, amelyen nem csak Nápolyt, de a festői Amalfit is útba ejtik.

Virágok kint és bent… – fotók: Rostás János László

 

Bár a gyerekek már kirepültek, jobbára a saját életüket élik, az 55 éves Gyöngyi minden nap sportol. Biciklizik a dombokon, jógázik, táncol, úszik a közeli természetes vizekben. Szerencséjére ikonikus hajkoronája szinte ledobja a vizet magáról, így ezért sem kell aggódnia. A sportot és a családot leszámítva azonban rettentő kevés szabadideje van. Állítja magáról, hogy munkamániás. A Somamamagesa.hu oldalon kívül ugyanis a spirituális portálját, az Ujegyensuly.hu-t is menedzselni kell, és több tucat tanítványa, résztvevője volt az online kurzusain az utóbbi hónapokban. Illetve ott a már említett Segitekegycsaladot.hu oldal is.


A járvány kapcsán ugyanis ő is ráérzett a digitális világra: kurzusait természetesen online kellett tartania, de egyre hatékonyabban, egyre jobban ki tudta használni a digitális világ adta lehetőségeket. Persze ennek dacára sokkalta jobb lesz a személyes találkozás a táboraiba látogatókkal a Pilisben, a Balatonon és Nógrád megye dombjai-hegyei között egy kis eldugott faluban, újra csak közel a természethez. Nem csak a szlogenek szintjén közel a teremtő anyatermészethez, hanem a mindennapi valóságban is.

© 2021 (v2.202102)