A munkafüggőség, vagyis a munkaalkoholizmus ma már nemcsak egyéni probléma, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdés is. Ez a kényszeres munkavégzési forma akkor alakul ki, amikor valaki a munka rabjává válik – túlzottan és kontroll nélkül hajtja magát, gyakran az egészsége és a magánélete rovására. Bár Magyarországon a foglalkoztatottak körülbelül 5–6 százalékát érinti ez a jelenség, ami nemzetközi összevetésben viszonylag alacsony arány, a következményei így is súlyosak lehetnek.
A „workaholic” kifejezést még 1971-ben Wayne Oates amerikai pszichológus alkotta meg, és azóta a fogalom egyre gyakrabban kerül elő a modern, teljesítményorientált világban. A munkafüggőség nem pusztán arról szól, hogy valaki sokat dolgozik – a különbség a határok hiányában rejlik. Míg a szorgalmas dolgozó képes pihenni és kikapcsolódni, a munkamániás számára a munka menedék, amelybe menekül a stressz, a szorongás vagy az önértékelési problémák elől. A háttérben gyakran gyermekkori traumák, túlzott megfelelési kényszer, perfekcionizmus vagy bizonytalanság áll.
A munkahelyi környezet is hozzájárulhat a függőség kialakulásához. A folyamatos versenyhelyzet, a teljesítménykényszer és a kimaradástól való félelem (FOMO) mind felerősíthetik a hajlamot. Az individualista kultúrákban, ahol a siker és a státusz szorosan összefonódik a kemény munkával, különösen magas a kockázat. Egy 2022-es japán kutatás például kimutatta, hogy a versengő vállalati kultúra nemcsak a munkafüggőséget fokozza, hanem a dolgozók testi-lelki egészségét is rontja.
Magyarországon ugyanakkor a túlórázás nem jellemző tömegesen. Az Eurostat adatai szerint 2024-ben a 15–64 éves korosztály mindössze 2,4%-a vállalt rendszeresen jelentős túlórát, ami az egyik legalacsonyabb arány az Európai Unióban. A hétvégi munkavégzés is ritka: csupán a dolgozók 7%-át érinti.
A munkafüggőség egyéni szinten fáradtsághoz, alvászavarhoz, kiégéshez, érzelmi kimerüléshez és magánéleti válságokhoz vezethet. Társadalmi szinten gyengíti a közösségi kapcsolatokat, rontja a munkahelyi légkört, és csökkenti a csapatok együttműködését. Bár a munkamániások rövid távon látványos teljesítményt nyújthatnak, hosszú távon a kiégés és a betegségek miatt csökken a termelékenység, nő a hiányzások száma és az egészségügyi kiadások mértéke. A WHO becslése szerint a depresszió és a szorongás évente mintegy 1 milliárd dollárnyi teljesítménykiesést okoz világszinten.
A munkamániások sokszor a mennyiséget helyezik előtérbe a minőséggel szemben, ami végső soron a gazdasági hatékonyság rovására megy. Több nemzetközi kutatás is bizonyította, hogy a hosszabb munkaidő nem feltétlenül jelent nagyobb gazdasági növekedést – sőt, gyakran épp ellenkező hatással jár.
Egy 2023-as felmérés szerint a világon átlagosan a munkavállalók 14,1%-át érinti a munkafüggőség, míg Magyarországon ez az arány 5–6% között mozog, ami körülbelül 230–280 ezer embert jelenthet. A probléma leginkább a magasabban képzett, szellemi munkát végző rétegeknél, vezető beosztásúaknál, illetve olyan szektorokban fordul elő gyakrabban, mint a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás vagy a bankszektor.
Világszinten Japán (25,4%), Dél-Korea (23,2%) és az Egyesült Államok (19,2%) vezetik a munkafüggőségi rangsort – nem véletlenül, hiszen ezekben az országokban különösen erős a versenyorientált, individualista szemlélet.
A munkaalkoholizmus napjaink egyik legnagyobb láthatatlan veszélye: miközben a teljesítmény és a siker hajszolása egyre erősebb, sokan megfeledkeznek a pihenés és az egyensúly fontosságáról. A tudatos munka és a mentális egészség megőrzése azonban nemcsak az egyén, hanem a munkahelyi közösség érdeke is.
Ha te is olyan munkahelyet keresel, ahol fontos az emberi egyensúly és a stabil háttér, nézz körül a Jobinfo.hu oldalán - válogass a legfrissebb állásajánlatok között, és találd meg a helyed egy kiegyensúlyozottabb jövő felé vezető úton.
