A pénzügyi lízing a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) felsorolt pénzügyi szolgáltatások körébe tartozik, amely üzletszerűen – az új Hpt. értelmében – csak az MNB engedélyével végezhető. Amennyiben tehát a magánszemély tevékenysége nem üzletszerű, úgy hatósági engedély nélkül, szabadon folytatható.
Az üzletszerűség fogalmát a Hpt. határozza meg. E definíció alapján üzletszerű tevékenység az ellenérték fejében nyereség, illetve vagyonszerzés végett – előre egyedileg meg nem határozott ügyletek megkötésére irányuló – rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység. Ha az üzletszerűség mindhárom feltétele – ellenérték fejében szerzés, nyilvánosság, rendszeresség – teljesül, a tevékenység akkor minősül üzletszerűnek.
A Hpt. konkrétan nem mondja ki, hogy mi tekinthető rendszeresen végzett tevékenységnek, azonban a szó grammatikai (és logikai) értelmezése alapján egy meghatározott időtartam (általában egy év) alatt 1-nél több alkalommal folytatott lízingtevékenység álláspontunk szerint már rendszeresnek minősül. A fentiekből az „argumentum a contrario” elve alapján következtetve egy ingatlannak egyetlen alkalommal történő lízingbeadása véleményünk szerint nem tekinthető rendszeresnek, s ezáltal üzletszerűnek sem, így ezen egyszeri tevékenység végzéséhez az MNB felügyeleti engedélye nem szükséges.
Az MNB ugyanakkor megjegyezte: a fenti megállapítások kizárólag arra az esetre vonatkoznak, amikor egy ingatlan szerepel a lízing tárgyaként, mivel több ingatlan lízingbeadása egy szerződés keretében az üzletszerűség újbóli vizsgálatát teszi szükségessé.
