A közelmúltban utánanéztünk annak, melyik európai országban mennyit keresnek az emberek, megnéztük az átlagos fizetéseket és a minimálbéreket is. Persze attól, hogy egy országban magasak a fizetések, még nem automatikusan magasabb az életszínvonal, hiszen egy gazdagabb országban valószínűleg az élet, és legfőképpen a lakhatás is drágább. Na de mennyivel? Ezúttal erre voltunk kíváncsiak: vajon (mennyivel) több marad a gazdag városokban dolgozók zsebében?
Ezért az európai átlagos nettó fizetéseket most az európai fővárosokban jellemző átlagos albérlet árakhoz hasonlítottuk. Ehhez az
Eurostat által kiadott lakbérstatisztikákat
, azon belül is az egy hálószobás lakások árát néztük, mivel vendégmunkásként ez a legvalószínűbb választás, 2-3 hálós lakást, vagy önálló házat jóval kevesebben engedhetnek meg maguknak.
A statisztika elkészítésénél a következő paraméterekkel rendelkező lakások árát számolták mindenhol:
- biztonságos lakóövezet
- építés vagy utolsó nagyobb felújítás éve 10 éven belül
- nem földszinti
- van elegendő természetes fény
- jó minőségű, de nem luxuslakás
Fontos észben tartani, hogy az éves nettó fizetések mindenhol az egész országra vonatkoznak, míg a lakbérek csak az adott fővárosra. Ebből adódhat az, hogy számos - főleg közép-kelet-európai országban az országos átlagos nettóból alig lehet kifizetni egy átlagos fővárosi albérletet.
Az első grafikonon egymás mellé tettünk néhány fontosabb - vagyis a magyar vendégmunkások által gyakrabban megcélzott - EU-s fővárost, és egymás mellett mutatjuk az éves átlagos nettó fizetést és egy egy hálószobás lakás éves átlagos bérleti díját.
Az ábrán pirossal mindenhol a lakbért, kékkel pedig a fizetéseket látjuk. Könnyű észrevenni, hogy micsoda óriási különbségek vannak abban, mekkora tétel egy ilyen, viszonylag színvonalas albérlet az átlagos dolgozónak. Ez alapján igazán könnyű helyzetben nem túl sok városban vannak az emberek.
Nálunk egy ilyen viszonylag új, jó színvonalú budapesti albérletért az átlagos nettó kétszeresét kéne kifizetni, ezzel egyébként Magyarország meg is nyerte a drágasági versenyt, sehol máshol nem ekkora a szakadék az ingatlanok bérleti díja és a fizetések között.
A skála másik végén pedig a keresetekben is brillírozó Svájc áll, Bernben az átlag nettó ötödébe kerülnek a lakások. Persze mielőtt mindenki fejvesztve indul arrafelé, érdemes megjegyezni, hogy Bernben amúgy a fű sem nő, és olyan, munkalehetőségeket sokkal inkább tartogató városokban mint Zürich vagy Genf, lényegesen drágábbak a lakások is. De azért ott sem viszik el az átlagember egész fizetését.
Hogy könnyebben lehessen értelmezni, hol mennyire drága a fizetéshez képest az átlagos albérlet, kiszámoltuk százalékosan is.
A 100% jelenti azt, hogy az átlagos fizetés éppen elegendő az átlagos lakásra
A nagyobb értékek (pirossal jelölve) azt mutatják, hogy az átlagos fizetés kevésbé elég ilyen albérletre
A kisebb számok (kékkel jelölve) pedig azt, hogyha az átlagos fizetésből jobban futja egy ilyen bérelt lakásra az adott ország fővárosában
Minél sötétebb a piros, annál nehezebben fizetik ki az ilyen lakást az átlagosan kereső dolgozók
Minél sötétebb a kék, annál könnyebben fizetik ki az ilyen lakást az átlagosan kereső dolgozók
Az EU-s fővárosok közül sajnos miénk a kétes dicsőség, Budapestet drágaságban csak Lisszabon előzi meg, a dobogó harmadik fokára pedig Zágráb jutott. A legjobban teljesítő volt szocialista ország ebben (is) Észtország, ahol már majdnem kétszerese az átlag nettó egy ilyen színvonalú albérletnek a fővárosban.
A keresetek tekintetében nálunk rosszabbul muzsikáló bolgárok és románok lakhatás szempontjából könnyebb helyzetben vannak, bár ők is a piros zónába jutottak, de jóval kevésbé nehéz a helyzetük, mint a magyar melósoknak, ha albérletről van szó.
Vendégmunkás-szemmel nézve tehát a leginkább Berni állásokra érdemes vadászni, ezt követi Hága és a ciprusi Nicosia mint olyan célpont, ahol a lakhatás a fizetésekhez képest kedvező árú. Majd jön Büsszel, Helsinki és Oslo.
munkákra is lehet keresni a tavaly megújult
jobinfo.hu
oldalán, a szűrőkkel pontosíthatóak a találatok.
