Papíron jól hangzik, de a valóságban döcög a nagy reform! Két évvel a nagy reményekkel elfogadott Állami Beruházási Törvény után sokan már most a kudarc jeleit látják. Egy tapasztalt piaci szereplő szerint az előkészítetlenség, a kapkodás és a valódi szakmai egyeztetések hiánya veszélyezteti a közpénzből megvalósuló állami projekteket – és ezt már most érezzük az elkészült épületeken!
Törvény van – működő rendszer nincs?
A 2023-ban elfogadott Ábtv. célja az volt, hogy:
-
átláthatóbbá és olcsóbbá tegye az állami építkezéseket,
-
növelje a tervezés és kivitelezés színvonalát,
-
új alapokra helyezze az állami beruházások teljes életciklusát.
De az iparági szereplők szerint a gyakorlatban semmi nem változott érdemben, sőt:
„Soha nem láttunk még aláírt tervezési programot! Senki nem vállal felelősséget a végeredményért!” – állítja egy tapasztalt cégvezető.
Házat, lakást keresel? Nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
Beruházás = utólagos felismerés? – Túl későn derül ki, hogy baj van
Az állami beruházások sokszor csak akkor „mutatják meg valódi arcukat”, amikor már túl késő:
️Funkcióját be nem töltő épületek
Nyáron használhatatlan terek
Frisslevegő-ellátás hiánya
Lakosság által elutasított látvány
És mindez azért, mert a tervezést nem előzi meg valódi szakmai előkészítés:
„A tervezők azt csinálják, amit kérnek tőlük – de azt rosszul kérik!”
Hol vannak a felelősök? – Hiányoznak az aláírások, a garanciák, a következmények
A szakértő szerint egy megfelelően előkészített projekt:
-
6–9 hónapig tartó intenzív egyeztetés eredménye,
-
amelyben részt vesz mérnök, építész, közgazdász, pedagógus, turisztikai szakember – az adott funkcióhoz igazítva,
-
és amelynek végeredménye egy aláírt, közösen vállalt felelősségen alapuló tervezési program lenne.
Ehelyett jelenleg nincs se egyeztetés, se felelős, csak eredmények, amiket senki nem vállal.
A minisztérium szerint minden rendben van – de akkor miért nem működik?
Az Építési és Közlekedési Minisztérium szerint az Ábtv. már most érdemi változást hozott:
-
csak engedélyezett kiviteli terv alapján lehet beruházást indítani,
-
a tervezés során műszaki ellenőr, üzemeltető és költségszakértő is részt vesz,
-
a beruházást tervezői művezetéssel kell kísérni egészen a jótállási időszak végéig,
-
bevezették a BIM-alapú (építményinformációs modell) tervezést is.
De a piaci szereplők ezt másképp látják:
„A törvény szándéka jó, csak épp nem oldja meg a valós problémákat, mert nem jól lettek beazonosítva!”
Törvény született, rendeletek nem – jogi vákuumban vergődnek a szereplők
A legnagyobb gyakorlati probléma:- nincs elég végrehajtási rendelet!
- nincs elég ember, aki ezeket kidolgozza!
- és még azt sem tudni, hány rendelet kellene egyáltalán!
Egy szakértő szerint ezért még az is „pozitívum”, hogy most nincs nagy állami építkezési boom – mert jelen szabályozási környezetben rossz épületek születnének, amik drágák és fenntarthatatlanok.
Rövid táv, nulla kommunikáció, össze-vissza döntések?
A szakértők a svéd modellt emelik ki: ott még egy óvodafelújítás is:
-
hónapokon át tartó egyeztetésen alapul,
-
sokféle szakterület bevonásával zajlik,
-
és csak akkor indul el, ha mindenki biztos benne, hogy a végeredmény működőképes lesz hosszú távon.
Ezzel szemben a magyar gyakorlat:
-
kapkodás,
-
döntések előkészítés nélkül,
-
kommunikációs hiány,
-
rendezetlen felelősségi viszonyok.
A jószándék megvan – de elbukik a kivitelezésen?
Az építőipari szakértő nem vitatja a törvény célját, de:
„Így, ebben a formában végrehajthatatlan! Ha valaki mégis építeni akar, kivételt kell tennie.”
A minisztérium szerint ugyanakkor már 6 fontos végrehajtási rendelet kihirdetésre került, és a törvényalkotás nyilvános, 800 észrevételt befogadó folyamatban zajlott – tehát a piac elmondhatta, amit gondolt.
Merre tovább? – Jelenleg senki nem tudja…
Az állami építkezések jövője továbbra is kérdéses:
-
Jó irányba tartunk, de lyukas a hajó?
-
Lesz idő és akarat kijavítani a hibákat?
-
Vagy tovább születnek a milliárdokból épített, használhatatlan ingatlanok?
A válasz még várat magára – de a tét a közpénz, a közvagyon és az élhető jövő.
