Miközben alig bővült az ország lakásállománya, a statisztikák szerint a háztartások fogyasztási kiadásában egyre nagyobb szeletet hasít ki a lakások használati értéke. Hüttl Antónia, a Kopint-Tárki kutatója a Portfolio véleményrovatában hívta fel a figyelmet arra, hogy a jelenlegi uniós elszámolási szabályok nem alkalmasak arra, hogy bemutassák a magyar lakáspiacot jellemző túlkereslet valódi hatásait.
Hogyan számolják a lakáshasználatot?
- A nemzeti számlákban a saját lakás használata is úgy jelenik meg, mintha bérleti szolgáltatás lenne.
- A statisztika szerint a tulajdonos egyben „bérbeadó” és „bérlő” is, így a lakáshasználat költségeit és egy feltételezett nyereséget is elszámolnak.
- Magyarországon ez a „nyereség” 2015-ben még csak a GDP 3%-át tette ki, 2023-ra azonban már meghaladta az 5%-ot, ami több mint 3900 milliárd forint.
Lakást, házat keresel? Nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
Miért probléma ez?
Az EU-s módszertan alapfeltevése az, hogy a lakáspiac egyensúlyban van, a lakásárak pedig nagyjából az infláció ütemében emelkednek. Magyarországon viszont 2015 és 2024 között a lakásárak 210%-kal nőttek, miközben a fogyasztói árak „csak” 67%-kal. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakástulajdonosok vagyona reálértéken évente átlagosan több mint 10%-kal nőtt – torzítva a GDP-t is.Kettős számolás?
A szakértő szerint a jelenlegi rendszer kétszer is „elszámolja” a lakásokból származó nyereséget:- Egyszer, amikor a lakásárak növekedése révén nő a háztartások vagyona.
- Másodszor, amikor a statisztika ehhez még hozzászámolja a 2,5%-os „elmaradt hozamot”, mintha a tulajdonos pénzpiaci befektetésről mondana le.
Mit jelent ez a valóságban?
- A statisztika túlértékeli a magyar háztartások jövedelmét és fogyasztását.
- A lakásárak növekedése csökkenti az első lakást kereső fiatalok jólétét.
- Az uniós szabályok miatt a KSH nem tud ettől eltérni, így a helyzetet az elemzőknek kell értelmezniük.
