Egy 33 éves nő mindent „tankönyvszerűen” csinált: ügyvédet fogadott, ellenőrizte a tulajdoni lapot, aláírta a szerződést, kifizette a vételárat. Aztán jött a hidegzuhany: a földhivatal nemhogy nem jegyezte be a tulajdonjogát, de utólag még az eladót is törölték. A vége pedig az, amitől minden vevő retteg: nincs lakás, nincs pénz, csak pereskedés és egyre több kérdőjel - tájékoztatott a Telex.
Egy lakás, amit kifizetsz, de sosem lehet a tiéd
Csilla (nevét megváltoztattuk) 2024-re 33 millió forintot rakott össze, és talált is egy 35 négyzetméteres lakást Budapest XIII. kerületében. Félt, hogy átverik, ezért óvatos volt. Ingatlanos ügyvédet vont be, többször lekérte a tulajdoni lapot, mindent ellenőrzött, amiről úgy gondolta, hogy ellenőrizni lehet. A szerződés megvolt, a pénz átment, ő pedig azt várta, mikor kerül végre a neve a tulajdoni lapra.
Nem került.
A dokumentumokból kiderült: a földhivatal Csilla tulajdonjog-bejegyzési kérelmét ugyan széljegyezte, de végül elutasította, mert közben utólag törölték a lánc korábbi „tulajdonosait” is. Magyarul: mire Csilla bejegyzése sorra került volna, a hivatal azt mondta, hogy a lakást nem is a tulajdonos adta el, így Csillának nincs mit bejegyezni.
A legijesztőbb rész: visszamenőleg töröltek embereket
A történet egyik legdurvább pontja, hogy nem csak Csilla járt így. A földhivatal később törölte az előző tulajdonosok bejegyzését is, így Csilla papíron olyan lakást vett meg, ami felett az eladónak utólag kiderült, hogy nem is volt joga rendelkezni.
Csilla ezt úgy fogalmazta meg, hogy „letöröltek, mintha sosem léteztem volna”.
Lakást, házat vennél? Nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
Lakásmaffia? Többszöri továbbadás? Nyomozás indul, de a vevő nem lát bele
A rendőrségtől Csilla azt az információt kapta, hogy a lakást bűncselekménnyel vették el az eredeti tulajdonostól, majd többször továbbadták. A csavar az, hogy épp Csilla vásárlása idején kezdődött meg az eredeti állapot helyreállítása, de ez a folyamat a szerződéskötés pillanatában nem volt egyértelműen látható számára.
Később viszont felkerült a tulajdoni lapra a büntetőeljárás ténye és perfeljegyzés is. Nem sokkal ezután a földhivatal törölte a köztes bejegyzéseket, Csilla kérelmét pedig elutasította. A rendőrség nyomoz, de a vevők a büntetőeljárás részleteibe nem igazán láthatnak bele, miközben a pénzük már rég elment.
A jogi csapda, amibe a jóhiszemű vevő beleeshet
Csilla és a láncban előtte álló vevő közigazgatási pert indítottak a földhivatali döntések ellen. A bíróság végül arra jutott, hogy nem voltak jogosultak a tulajdonjogra, mert az a korábbi, jogerőssé vált döntés miatt nem állhatott fenn.
Itt jön a történet egyik legnehezebben emészthető része: a korábbi törlő határozatot a későbbi vevők nem tudták megtámadni, mert jogszabály szerint nem kézbesítették nekik. Viszont a perükben mégis az lett a döntő érv, hogy mivel az előző törlés jogerős, azon már nem lehet átmenni. Csilla így két tűz közé került: a papírokra hagyatkozott, mégis úgy zárult mögötte az ajtó, hogy esélye sem volt ugyanazon a pályán játszani.
Hibázott a földhivatal? A kérdés, amitől az egész ügy még nyugtalanítóbb
A földhivatal nyilatkozatából az derült ki, hogy a lánc elején volt egy olyan bejegyzés, ami később „bejegyzésre alkalmatlannak” minősített okirat alapján történt. Vagyis egyszer valami átment, aminek nem kellett volna. A gond az, hogy ez a hiba teremtette meg azt a helyzetet, hogy az ingatlan papíron foroghatott, jóhiszemű vevők pedig fizethettek érte, majd később mindent visszacsináltak.
Csilla oldaláról nézve ez a legfájóbb: ő pont azért ellenőrzött, mert a közhiteles nyilvántartásban bízott. Ha ott minden rendben látszik, egy átlagos vevő nem fog rendőrségi háttérnyomozást indítani.
A vége: pereskedés, stressz, és egy lakás, ami elúszott
Csilla a vételár jelentős részét örökségből tette össze, így az egész ügy nem csak pénzügyi pofon lett, hanem érzelmileg is súlyos teher. A lakást azóta sem kapta meg, a pénzét sem kapta vissza automatikusan, és további költségeket visznek a perek, az illetékek, az ügyvédi díjak. Közben albérletben maradt, és próbálja bizonyítani, hogy jóhiszemű vevőként nem ő kellene, hogy a lánc végén mindent elbukjon.
Meg lehet ezt előzni, vagy bárki kerülhet a végére?
A hasonló ügyeknél gyakran gyanúsan olcsó ár, vagy feltűnően gyors tulajdonosváltások szoktak intő jelek lenni. Csakhogy Csilla esetében az ár nem volt kirívóan alacsony, a lakás állapota pedig indokolta az árazást. Utólag persze látszik, hogy voltak gyors váltások a tulajdoni láncban, de a vevő és az ügyvéd hihető magyarázatot kapott, és nem gondolták, hogy ekkora baj lehet.
A történet tanulsága ijesztően egyszerű: még akkor is bele lehet futni egy ilyen rémálomba, ha „mindent jól csinálsz”. És amikor ez megtörténik, a legkegyetlenebb rész nem is a csalás ténye, hanem az, hogy a lánc végén gyakran valaki ott marad lakás és pénz nélkül.
