Az elmúlt hónapokban nem a családi házak álltak a hazai ingatlanpiac reflektorfényében, a kereslet azonban korántsem tűnt el ebből a szegmensből. A vevők viselkedése egyértelmű mintázatot mutatott: elsősorban az alacsonyabb árú, jellemzően felújítandó ingatlanokat keresték, és ezeknél jóval nagyobb alkura nyílt lehetőség, mint a lakások esetében.
A piaci tapasztalatok szerint a legnagyobb érdeklődés a 70–80 millió forintos családi házak iránt mutatkozott. Ezek az ingatlanok ugyanakkor többnyire jelentős korszerűsítésre szorultak, és a vevőknek gyakran további 20–30 millió forintos felújítási költséggel is számolniuk kellett. Ennek ellenére sokak számára még így is ez jelentette az elérhető belépési pontot a családi házak piacára.
Kínálati ár és valóság: nagy volt a különbség
A dél-pesti kerületekben a családi házak kínálati négyzetméterára átlagosan 850 ezer forint körül alakult, ám ez korántsem jelentette a tényleges eladási szintet. A tranzakciók során gyakran 15–20 százalékot meghaladó árengedmények is megjelentek, ami jól mutatja, hogy ebben a szegmensben az eladók alkuval számolva áraztak.A családi házak értékesítése ráadásul jóval lassabbnak bizonyult, mint a lakásoké. Különösen igaz volt ez a nagy alapterületű, erősen felújítandó vagy nehezen hitelezhető ingatlanokra, amelyeknél az értékesítési idő akár években is mérhetővé vált. A vevők óvatosabbak lettek, és csak jelentős árengedmény mellett voltak hajlandók elköteleződni.
Felújítandó házak: kockázat, de nagy mozgástér
A piacon aktív vevők egy része kifejezetten kereste a felújítandó családi házakat, mivel ezeknél lehetett a legnagyobb mértékben alkudni. A kompromisszum egyértelmű volt: alacsonyabb vételárért cserébe magasabb utólagos költségek és hosszabb időtávú megtérülés. Sok vásárló azonban inkább ezt választotta, mint egy eleve drágább, jobb állapotú ingatlant.Vidéki és agglomerációs különbségek
Érden a realizált tranzakciók alapján még mindig bőven egymillió forint alatti négyzetméterárak voltak jellemzőek, sőt a nagyobb méretű családi házak esetében előfordult, hogy az eladási ár nem érte el az 500 ezer forintot négyzetméterenként. Ez jelentős különbséget jelentett a budapesti árakhoz képest, és sok vevőt terelt az agglomeráció irányába.Az újépítésű családi házak esetében ezzel szemben már jóval magasabb árszintek jelentek meg. A kínálatban jellemzően 120–140 millió forintos ingatlanok szerepeltek, ami világosan elválasztotta ezt a szegmenst a használt házaktól, és szűkebb vevői kört eredményezett.
Támogatásokkal összeadott finanszírozás
A magas vételárak miatt egyre gyakoribbá vált, hogy a vásárlók több állami támogatási formát is egyszerre vettek igénybe. Az Otthon Start, a CSOK Plusz és a Babaváró kombinálása sok esetben elengedhetetlenné vált ahhoz, hogy egy családi ház megvásárlása egyáltalán megvalósulhasson. Ez ugyan növelte a vásárlók mozgásterét, de egyben a hitelterhelést is jelentősen megemelte.Nyaraló vagy lakóingatlan? Kettészakadt a piac
A Velencei-tónál markánsan kettévált a lakóingatlanok és a hétvégi házak piaca. A különbséget elsősorban a hitelfelvételi lehetőségek okozták. A hétvégi házak iránt visszafogottabb kereslet mutatkozott, ami akár harmadával alacsonyabb árakat is eredményezett ebben a kategóriában. Míg egy nyaraló 35–40 millió forint körül cserélt gazdát, addig egy hasonló adottságú, de lakóingatlanként nyilvántartott ház ára akár a 65 millió forintot is elérhette.A Balaton térségében mérsékeltebb lendület jellemezte a piacot. A déli parton az újszerű családi házak négyzetméterára jellemzően 1–1,5 millió forint között alakult, míg az északi parton ennél magasabb, 1,2–2 millió forintos sáv volt a jellemző.
