Nem Mars, hanem a Hold lehet az emberiség következő nagy ugrása – és a háttérben már egy komplett, városléptékű terv körvonalazódik. Friss műszaki anyagok és iparági bejelentések szerint a cél már nem egy kis kutatóbázis, hanem egy önfenntartó, folyamatosan bővíthető holdváros. A koncepció szerint mindezt elképesztő tempóban, akár egy évtizeden belül valósíthatják meg. Sokan kételkednek, mások szerint viszont a technológia már most közelebb jár a megvalósításhoz, mint azt a legtöbben gondolják - számolt be oldalán az Economx.
A stratégiai váltás mögött egyszerű logika áll: a Hold sokkal gyakrabban és gyorsabban elérhető, mint a Mars. Míg a vörös bolygóra csak nagyjából kétévente nyílik indítási ablak, a Hold felé sűrűn indíthatók küldetések, és az utazás is csak néhány napig tart. Ez drasztikusan csökkenti a logisztikai kockázatot és felgyorsítja az építkezést. A koncepció szerint nem előőrs vagy ideiglenes tábor létesülne, hanem valódi, növekedésre képes település.
A kulcsszereplő a nagy teherbírású űrhajórendszer, amely egyetlen úttal akár száz tonna rakományt is képes lehet a Holdra juttatni. Ha évente több tucat teherszállító küldetés indul, az már ipari léptékű infrastruktúra-telepítést tesz lehetővé. Ez elegendő lehet energiaellátás, lakómodulok, gyártóegységek és építőberendezések leszállításához is. A cél egy olyan rendszer, amely később már helyben állít elő egyre több alapanyagot.
A legnagyobb áttörés az lehet, hogy nem kell minden építőanyagot a Földről vinni. A tervek szerint a holdport, vagyis a regolitet speciális eljárásokkal nagy szilárdságú szerkezeti anyaggá lehet alakítani. Labor- és űrkísérletek alapján az így készült elemek szilárdsága a hagyományos téglát is többszörösen felülmúlhatja. A Hold gyengébb gravitációja miatt ráadásul kisebb teherbírású szerkezetek is elegendők ugyanahhoz a funkcióhoz.
Az energiaellátás a másik kritikus kérdés, mivel a holdi éjszaka nagyjából két földi hétig tart, extrém hideggel. A megoldás egy kisméretű, autonóm módon működő nukleáris reaktor lehet, amely folyamatosan biztosítaná az áramot és a hőt. A fejlesztési programok már zajlanak, a cél a többéves, emberi beavatkozás nélküli működés. Egy ilyen egység már egy kisebb település energiaigényét is fedezheti.
A tervek szerint a Holdon nemcsak energiát, hanem oxigént és fémeket is helyben állítanának elő. A regolit jelentős mennyiségben tartalmaz kötött oxigént, amely elektrolízissel kinyerhető, miközben hasznos fémek is keletkeznek melléktermékként. Ez kulcsfontosságú az önfenntartó működéshez, mert a teljes ellátás Földről történő szállítása gazdaságilag szinte lehetetlen lenne.
A szakértők szerint a legjobb „holdi ingatlanok” akár a felszín alatt lehetnek. Radaros és gravitációs mérések hatalmas lávaalagút-rendszerek létezésére utalnak. Ezek természetes védelmet adhatnak a sugárzás, a mikrometeoritok és a szélsőséges hőingadozás ellen. Egy ilyen üregben kialakított lakótér stabilabb és biztonságosabb lehet, mint egy felszíni bázis.
Ha Te mégis inkább a Földön vásárolnál ingatlant, nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
Kiszivárgott műszaki koncepciók szerint a program több lépcsőben haladhat: először robotizált teherszállítás és automata gyártóegységek érkeznének, majd kisebb létszámú személyzet. Néhány éven belül ipari oxigén- és alapanyaggyártás indulhat, utána pedig fokozatosan nőhet a lakosság száma. A merész forgatókönyvek már a 2030-as évek elejére több száz fős holdi közösséggel számolnak.
A terv egyszerre vált ki lelkesedést és szkepticizmust. Egyesek szerint túl gyors az ütemezés, mások úgy látják, hogy a szállítási kapacitás, a helyben történő erőforrás-hasznosítás és az új energiamegoldások együtt valóban áttörést hozhatnak. Ha csak a fele valósul meg annak, ami most a tervezőasztalon van, a Hold a következő évtizedben már nem csak célpont, hanem lakóhely is lehet.
