Több tízmilliárd eurót fordított az Európai Unió az épületek korszerűsítésére, mégsem ott hasznosult a pénz, ahol a legnagyobb energiamegtakarítást lehetett volna elérni - olvashatjuk a Portfolio cikkében.
Óriási összegeket szánt az Európai Unió a lakóépületek energiahatékonysági korszerűsítésére, az eredmények azonban egyelőre elmaradnak a várakozásoktól. Az Európai Számvevőszék friss jelentése szerint a támogatások jelentős része nem a legnagyobb megtakarítást eredményező beruházásokhoz jutott el, miközben a programok végrehajtását komoly késedelmek és mérési problémák is nehezítették.
A Helyreállítási és Ellenállóképességi Alapból (RRF) összesen mintegy 43 milliárd euró fordítható a lakóépületek energiahatékonyságának javítására, a számvevők szerint azonban a források felhasználása sok esetben nem elég hatékony. A legnagyobb probléma: nem a mélyfelújításokat támogatják
Az Európai Unió energiafogyasztásának jelentős részéért a lakóépületek felelősek, ezért az épületállomány korszerűsítése kulcsfontosságú lenne a klíma- és energiacélok teljesítéséhez. Bár a háztartások energiafelhasználása az elmúlt években csökkent, a fűtéshez és hűtéshez szükséges energia jelentős része továbbra is fosszilis forrásból származik. Ráadásul az európai épületek közel háromnegyede energetikailag elavult.
A szakértők szerint ezért nem elegendőek az egyszerűbb korszerűsítések: az igazi áttörést az úgynevezett mélyfelújítások hozhatnák, amelyek akár 60 százalék feletti energiamegtakarítást is eredményezhetnek.
A gyakorlatban azonban sok esetben nem ezek kerülnek előtérbe. A számvevőszék szerint a támogatási rendszerek gyakran inkább a gyorsan és egyszerűen megvalósítható beruházásokat részesítik előnyben, például a nyílászárócserét vagy a napelemes fejlesztéseket, miközben a komplex energetikai korszerűsítések háttérbe szorulnak.
A gyors pénzköltés fontosabb lett, mint a hosszú távú eredmény?
Az ellenőrzés egyik legfontosabb megállapítása szerint a pályázatok kiválasztásánál sok esetben nem a várható energiamegtakarítás volt a döntő szempont. A számvevők szerint a támogatások odaítélése gyakran inkább a források gyors felhasználását célozta, mintsem azt, hogy a beruházások hosszú távon a lehető legnagyobb hatást érjék el.
A jelentés arra is rámutatott, hogy a programok eredményeinek követése sem megfelelő. A vizsgálatok szerint sok esetben nem azt mérik, hogy ténylegesen mennyivel csökkent az energiafelhasználás, hanem csupán azt, hány lakás újult meg vagy mekkora alapterületet korszerűsítettek. A vizsgált 111 intézkedésből mindössze három esetében határoztak meg konkrét energiamegtakarítási célokat.
Felújított lakást, házat vennél? Nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
Nem minden felújítás hozza ugyanazt az eredményt
A szakértők három fő kategóriát különböztetnek meg:
Könnyű felújítás: 30 százaléknál kisebb energiamegtakarítást eredményez.
Közepes felújítás: 30–60 százalék közötti energiamegtakarítást biztosít.
Mélyfelújítás: 60 százalék feletti energiamegtakarítást érhet el.
A probléma az, hogy a kisebb beavatkozások sok esetben hosszú évekre konzerválják az épületek alacsonyabb energiahatékonyságát. Egy részleges korszerűsítés után ugyanis gyakran nehezebb és drágább egy átfogó felújítás megvalósítása. Emiatt a számvevők szerint a támogatásoknak nagyobb arányban kellene a komplex energetikai fejlesztéseket ösztönözniük.
A jelentés szerint az uniós szabályozás sem helyezett elég nagy hangsúlyt a mélyfelújításokra: a 27 tagállam közül mindössze Románia határozott meg konkrétan ilyen célokat egyes programjaiban.
A mérés is komoly problémát jelent
Az Európai Számvevőszék szerint az energiamegtakarítások nyomon követése sem elég pontos. A tagállamok gyakran energetikai tanúsítványok alapján becsülik a megtakarításokat, ezek azonban nem minden esetben tükrözik a valós fogyasztást.
A számvevők szerint különösen problémás, hogy:
- a tanúsítványok adatai sokszor eltérhetnek a tényleges energiahasználattól,
- az egyes országok adatai nehezen összehasonlíthatók,
- a becsült és a valós fogyasztás között jelentős különbség lehet.
A legrosszabb állapotú épületeknél például a számított energiafelhasználás akár négyszerese is lehet a tényleges fogyasztásnak.
Nem derül ki pontosan, melyik beruházás érte meg igazán
A számvevőszék további problémaként említi, hogy sem az Európai Bizottság, sem a tagállamok nem vizsgálják megfelelően a támogatások költséghatékonyságát. Pedig az egyetlen kilowattóra energiamegtakarítására jutó költségek között jelentős különbségek lehetnek.
A jelentés szerint az egyik legdrágább és legkevésbé hatékony példa az olasz Superbonus program volt, ahol egy kilowattóra megtakarítása közel tíz euró támogatási költséggel járt. A program teljes költsége 2025 végére becslések szerint elérte a 123 milliárd eurót.
Mi változhat a jövőben?
Az Európai Számvevőszék több javaslatot is megfogalmazott a támogatási rendszerek javítására.
A szervezet szerint szükség lenne:
- a támogatások pontosabb célzására,
- a valódi energiamegtakarítás jobb mérésére,
- a beruházások eredményének és költséghatékonyságának szigorúbb ellenőrzésére.
Felújítás helyett inkább új építésű lakást vennél? Ide kattints!
