Nemcsak a klímaváltozás miatt válnak egyre forróbbá a magyar városok: az aszfalt és a beton is ráerősít a hőségre. Egy friss magyar kutatás azonban meglepő lehetőséget tárt fel. A MATE kutatói szerint a települések burkolt felületei alatt hatalmas, jelenleg szinte teljesen kihasználatlan talaj-hidrológiai potenciál rejtőzik. Ha a csapadék egy része eljuthatna ezekbe a talajrétegekbe, az nemcsak a vízgazdálkodást javíthatná, hanem jelentős természetes hűtőhatást is biztosíthatna - derül ki a Pénzcentrum cikkéből.
Nemcsak a klíma miatt érezzük egyre elviselhetetlenebbnek a városi meleget
Az elmúlt hetekben ismét megtapasztalhattuk, mennyire gyorsan felforrósodhatnak a magyar települések. A hőhullámok hatását azonban nem kizárólag a klímaváltozás erősíti: a városok burkolt felületei is jelentősen hozzájárulnak a felmelegedéshez.
Az aszfalt, a beton és más mesterséges burkolatok ugyanis sokkal gyorsabban felmelegszenek, mint a növényzettel borított természetes felszínek, és a hőt is hosszabb ideig tartják meg. Ez az úgynevezett városi hősziget-hatás, amely miatt a sűrűn beépített területeken még éjszaka is jóval magasabb lehet a hőmérséklet. A burkolásnak azonban van egy másik, kevésbé látványos következménye is: a csapadék útját is elzárja a talaj felé.
Több millió köbméter víz nem jut el oda, ahol a legnagyobb haszna lehetne
A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kutatói most azt vizsgálták, hogy mekkora víz- és hűtési potenciált jelenthetnek azok a talajrétegek, amelyek a települések burkolt felületei alatt találhatók. A kutatók 20 méteres térbeli felbontású, 1971 és 2024 közötti meteorológiai adatsorokat használtak, és a burkolt területek alatt található felső, 75 centiméteres talajréteg vízgazdálkodását modellezték.
Az eredmény meglepő: számításaik szerint évente 0,14–0,29 köbkilométer csapadék lehet az a mennyiség, amely a burkolt felületek miatt nem tud közvetlenül a talajba szivárogni, így helyben nem hasznosul. Ez hatalmas mennyiségű víz, amely megfelelő körülmények között nem egyszerűen eltűnne a burkolt felszínekről, hanem a talajban tárolódhatna, majd a párolgás révén természetes módon hűthetné a környezetet.
Energiatakarékos otthont keresel? Nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
A talaj lehet a városok egyik legnagyobb természetes „klímaberendezése”
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása éppen a párolgáshoz kapcsolódik. A MATE számításai szerint, ha ez a víz bejutna a talajba, majd egy egyszerű, gyepes felszínen keresztül elpárologna, az országosan mintegy 400 petajoule hűtési energiát jelenthetne. Ez átlagosan körülbelül 145 megajoule négyzetméterenként.
Waltner István, a MATE egyetemi docense, a tanulmány első szerzője szerint ez nagyjából 40 kilowattóra elektromos hűtésnek feleltethető meg.
Másképpen fogalmazva: egy négyzetméternyi burkolt talaj évente annyi potenciális hűtőhatást rejthet, amennyi egy átlagos otthoni klímaberendezés 10–13 órányi, maximális teljesítményű működésével vethető össze.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az aszfalt alatt szó szerint működő klímaberendezés rejtőzik. A számítás azt mutatja meg, mekkora elméleti hűtési potenciált jelenthet a talajban visszatartott víz párologtatása.
Nem feltétlenül újabb klímák kellenek
A kutatás egyik fontos tanulsága, hogy a városok hőterhelésének mérséklésében nem kizárólag technológiai megoldásokban érdemes gondolkodni. A burkolt felületek csökkentése, a zöldfelületek növelése, a csapadék helyben tartása és a talaj víztározó képességének megőrzése egyszerre javíthatja a vízgazdálkodást és a városi mikroklímát.
Vagyis ugyanaz a víz, amely ma egy nagy esőzés után gyorsan elvezetésre kerül, megfelelő városi kialakítás mellett később a párolgáson keresztül a környezet hűtésében is szerepet játszhat. Ez különösen fontos lehet az egyre gyakoribb aszályok és hőhullámok idején.
A kutatók szerint a várostervezésben is változás kell
A MATE szakértői szerint a kutatás eredményei nemcsak a burkolt felületek alatt rejtőző talajok jelentőségére hívják fel a figyelmet, hanem a városok zöldítését és a klímaadaptációs tervezést is segíthetik. A jövőben ezért nemcsak az lehet kérdés, hogy hol épül új út, parkoló vagy tér, hanem az is, hogy mi történik az alattuk lévő talajjal és a lehulló csapadékkal.
A kutatás eredményei alapján ugyanis a városok alatt nem egyszerűen „elveszett” talaj található. Olyan természetes víztározó és hűtőrendszer lehet ott, amelynek egy jelentős részét jelenleg éppen a beton és az aszfalt miatt nem tudjuk kihasználni.
