Évente annyi ivóvíz tűnik el a magyar vízhálózatból, amennyi a teljes lakosság közel négyhavi fogyasztását fedezné. Eközben egyes térségekben a vízveszteség az 50–60 százalékot is elérheti, és már idén nyáron több településen is komoly vízkorlátozásokat kellett bevezetni. A szakértők szerint nemcsak a klímaváltozás jelent egyre nagyobb veszélyt: az elöregedett vízhálózat is sürgős beavatkozást igényel.
A magyar vízhelyzet problémája már külföldön is egyre nagyobb figyelmet kap. A Financial Times például mintegy 12 milliárd eurós beruházási szükségletről írt a magyarországi természetes vízrendszerek helyreállításával kapcsolatban.
Illés Gábor, az ECORPS Kft. tulajdonos-ügyvezetője szerint azonban nem szabad kizárólag azt vizsgálni, hogy mennyi víz áll rendelkezésre. Legalább ennyire fontos kérdés, hogy a meglévő vízkészletből mennyit tudunk ténylegesen megtartani és biztonságosan eljuttatni a fogyasztókhoz.
„Hiába csökkentjük a fogyasztást, ha a hálózat hibáin keresztül akkor is folyik el a víz, amikor a csapok zárva vannak” – fogalmazott a szakember.
Évente 138,8 millió köbméter ivóvíz tűnik el
A számok meglehetősen riasztóak. Magyarországon évente 138,8 millió köbméter ivóvíz nem jelenik meg értékesített fogyasztásként. Ez nagyjából annyi víz, amennyit a teljes magyar lakosság körülbelül négy hónap alatt fogyaszt el.
Országos átlagban a hálózati vízveszteség 21–22 százalék körül alakul, egyes térségekben azonban elérheti vagy meg is haladhatja az 50–60 százalékot. A Víz Koalíció adatai szerint ráadásul országosan átlagosan óránként 10–11 csőtörés történik.
És nem csupán a régi csövek jelentenek problémát. Az elavult, energiaigényes berendezések, valamint a műszaki és minőségbiztosítási hiányosságok szintén veszélyeztetik a rendszer hatékony működését.
Már most is vannak települések, ahol korlátozni kellett a vízfogyasztást
A probléma nem csupán statisztikai adat. Július végén 14 településen, köztük Pomázon, Budakalászon, Solymáron, Pilisvörösváron és Tahitótfaluban is harmadfokú vízkorlátozást kellett elrendelni. Illés Gábor szerint bizonyos esetekben nem is feltétlenül a rendelkezésre álló víz mennyisége a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a leromlott állapotú hálózat mennyi vizet képes biztonságosan továbbítani.
Ha ugyanis a nagyobb vízigény miatt növelik a hálózati nyomást, az egyes szakaszokon tovább fokozhatja a szivárgások és csőtörések kockázatát.
Vagyis könnyen kialakulhat egy ördögi kör: több vízre lenne szükség, de a rossz állapotú hálózat éppen a nagyobb terhelést nem bírja el.
Nem elég pénzt önteni a vízhálózatba
A következő évek egyik legnagyobb kérdése ezért az lehet, hogyan újulhat meg a magyar víziközmű-rendszer. Illés Gábor szerint azonban önmagában az sem elegendő, ha sikerül jelentős forrásokat biztosítani a beruházásokra. A kivitelezés minőségének is javulnia kell.
A szakember szerint problémát jelenthet a jelenlegi közbeszerzési gyakorlat, amelyben gyakran a legalacsonyabb ár kerül előtérbe. Bár a szabályozás elvileg a hosszú távú működőképességet és biztonságot is megköveteli, a gyakorlatban az alacsonyabb költség könnyen fontosabb szemponttá válhat a minőségnél.
„Ha a minőségbiztosítás költségeit tételesen megjelenítenénk, rögtön látható lenne, ki mennyit áldoz a megfelelő minőség elérésére és ellenőrzésére” – mondta Illés Gábor.
Szerinte a beruházások során alkalmazott, bevált minőségbiztosítási megoldásokat később az újabb pályázatok követelményeibe is be kellene építeni.
Magyar szakértelem van – most már döntés is kell
A vízhálózat korszerűsítéséhez szükséges szakmai tudás Illés Gábor szerint Magyarországon is rendelkezésre áll. A Magyar Hegesztéstechnológiai és Anyagvizsgálati Egyesülés, a MaVíz és a Magyar Mérnöki Kamara már közösen dolgozik olyan szabályozási megoldásokon, amelyek a kivitelezés minőségét és a vízellátás biztonságát javíthatják.
„A cél az, hogy a nagy beruházásokhoz ésszel nyúljunk, és valódi szakmai tudás álljon a kivitelezések mögött.”
A tét pedig óriási. Egy ekkora infrastruktúra megújítására elköltött milliárdoknak nem néhány évre, hanem évtizedekre kellene megoldást jelenteniük.
A kérdés már nem az, hogy kell-e fejleszteni
A klímaváltozás, a szélsőséges időjárás és az egyre gyakoribb vízhiány miatt Magyarország számára egyre fontosabbá válik a vízkészletek megőrzése. Ehhez azonban nem elég arra kérni a lakosságot, hogy takarékoskodjon. A víz akkor is elfolyik, ha senki nem nyitja meg a csapot.
A következő évek egyik legfontosabb feladata ezért a víziközmű-hálózat korszerűsítése lehet. A kérdés az, hogy sikerül-e úgy végrehajtani a szükséges beruházásokat, hogy közben ne csak új csövek és berendezések épüljenek, hanem valóban tartósan biztonságosabbá és hatékonyabbá váljon a rendszer.
És van még egy szempont: ha a szükséges szakértelem és kapacitás Magyarországon rendelkezésre áll, akkor a vízhálózat megújítása nemcsak kényszer, hanem jelentős gazdasági lehetőség is lehet. A valódi tét így nem csupán az, hogy lesz-e elegendő vizünk, hanem az is, hogy képesek leszünk-e megtartani és biztonságosan eljuttatni azt a magyar háztartásokhoz.
