Nagy Imre megbízott önkormányzati főépítész írását a XXX. Főépítészi Konferencia apropóján közölte az Építészfórum. A szerző a kevésbé fejlett kistelepüléseket érintő településtervezési nehézségekre hívja fel a figyelmet, és megoldási javaslatot is megfogalmaz.
A jubileumi, Balatonfüreden megrendezett konferencia kiemelt témája a balatoni tájegység, de a településrendezés más aktuális kérdései is előkerülhetnek. Nagy Imre, több Békés megyei kistelepülés megbízott főépítésze szerint a kisebb önkormányzatok új településtervek elkészítésével kapcsolatos nehézségei is megérdemlik a szakmai figyelmet.
Helyzetleírás: kötelező terv, hiányzó források
A magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény alapján az önkormányzatoknak legkésőbb 2027. július 1-jéig hatályba kell léptetniük az új Településtervet, amely egyesíti a korábbi fejlesztési koncepciót és a helyi építési szabályzatot.
A teljes terv elkészítése azonban jelentős pénzügyi és szakmai kapacitást igényel. A szerző szerint sok, különösen hátrányos helyzetű kistelepülésnek nincs erre elegendő saját forrása, a korábbi támogatási lehetőségek pedig nem bizonyultak elégségesnek. A Lechner Tudásközpont 2024-es pályázati kerete hamar kimerült, a legfeljebb 1,5–3 millió forintos támogatás pedig a szerző megítélése szerint a tervezési költségeknek csak egy részét fedezte.
A határidő közben közeleg: a tervek elmaradása jogszabályi mulasztást jelenthet. Ráadásul az új Településterv hiányában a régi HÉSZ és a különálló településképi rendelet is hatályát veszti. Ez bizonytalanná teheti a helyi építési és településképi előírások alkalmazását, miközben a főépítészi rendszer sem épült ki mindenhol teljesen.
A szerző szerint a tervezői kapacitás hiánya tovább nehezíti a helyzetet, ezért a határidő meghosszabbítását és a késések szankcionálásának elkerülését is indokoltnak tartaná. Önmagában azonban a halasztás nem oldaná meg a pénzhiányt.
Módszertani dilemma: települési vagy térségi fejlesztés?
A jelenlegi szabályozás a Településterv részeként erősíti meg a településfejlesztési tervezést, többek között az uniós források fogadására való felkészülés érdekében.
A cikkben ismertetett új kormányzati elképzelés ezzel párhuzamosan a kistérségi együttműködésre helyezné a hangsúlyt: a települések közös fejlesztési igényeit térségi szinten hangolnák össze. A Szent István Vidékfejlesztési Program keretében tíz mintatérségben készülhetnének előkészítő projektek, az országos kiterjesztést pedig 2027. augusztus 20. utánra tervezik.
A szerző szerint a két megközelítés időzítése nincs összhangban. A településeknek már az új rendszer indulása előtt teljesíteniük kellene a tervezési kötelezettséget, miközben a térségi fejlesztések pontos módszertana és feltételrendszere még kialakítás alatt áll.
Megoldási javaslat: külön forrás és kétlépcsős tervezés
Nagy Imre két fő változtatást javasol:
- A fejlesztési keret 10 százalékát terveztetésre kellene elkülöníteni, és ezt az összeget a kistelepülések pályázat nélkül, előre kapnák meg.
- Módosítani kellene a határidőt és a Településterv tartalmi követelményeit, hogy először a sürgős építési szabályozási feladatok készülhessenek el, a részletes fejlesztési tervezés pedig későbbre kerüljön.
A szerző szerint így a településeknek lenne biztos forrásuk a tervezői szerződések megkötésére, miközben a fejlesztési elképzeléseket a később elkészülő térségi mintaprojektek tapasztalataival is összehangolhatnák.
A 10 százalékos keret településenként 10 millió forintot jelenthetne
A javaslat a Szent István Vidékfejlesztési Programban tervezett, mikrotérségenként évi 1 milliárd forintos kerettel számol. Ennek 10 százaléka 100 millió forint lenne, amely tíz település között elosztva átlagosan 10 millió forint tervezési támogatást jelentene falvanként.
A pályázat nélküli, előre biztosított pénz a szerző szerint kiszámíthatóbbá tenné a költségvetési tervezést, mérsékelné az adminisztrációt, és lehetővé tenné, hogy az önkormányzatok már 2026 őszén tervezői szerződéseket kössenek.
Ehhez a törvényi határidőt is módosítani kellene: a szerző legalább 2027. december 31-ig tartó halasztást tart szükségesnek, hogy a települések a program országos indulásához igazodva készíthessék el terveiket.
Először az építési szabályozás, később a fejlesztési tervek
A javaslat első lépcsőjében a települések az építési szabályozás aktualizálására összpontosítanának: meghatároznák a meglévő és tervezett építési övezeteket, a beépíthetőséget és az egyéb helyi előírásokat, valamint a településképi szabályokat is beépítenék az új HÉSZ-be.
A fejlesztési elképzelések részletes kidolgozása a második szakaszra maradna. Ekkor a települések már térségi egyeztetésekkel, a mintaprojektek tapasztalatait felhasználva alakíthatnák ki jövőképüket és a közös beruházások terveit.
A szerző összegzése szerint a kétlépcsős megoldás egyszerre enyhíthetné a kistelepülések idő- és forráshiányát, miközben előkészítené a térségi fejlesztések összehangolását.
