A magyarok jelentős része már nemcsak odakint érzi a hőhullámokat: az otthonokban is egyre nehezebb elviselni a nyári forróságot. Egy 1496 fős országos felmérés szerint a nagy társasházakban élők több mint 60 százaléka elégedetlen a lakása nyári hőmérsékletével, miközben éppen ők alkalmazzák a legtöbbféle módszert a hőség ellen. A Dr. Szagri Dóra és Dr. Szalay Zsuzsa, a BME Építőanyagok és Magasépítéstan Tanszék kutatói által készített kutatás eredményei arra utalnak, hogy önmagában a lakók alkalmazkodása nem elég: az épületeket és környezetüket is fel kellene készíteni az egyre gyakoribb hőhullámokra - írja a Másfélfok.hu.
Magyarországon a nyári hőség már rég nem néhány rendkívüli nap problémája. Míg 1961 és 1990 között átlagosan 14,6 olyan nap volt évente, amikor a maximumhőmérséklet elérte a 30 °C-ot, 2021 és 2025 között már 46,2 nap. A legalább három egymást követő, 25 °C feletti napi középhőmérsékletű napból álló hőhullámok éves átlaga pedig 2 napról 16,6 napra emelkedett.
De korántsem mindegy, hogy ebből mennyit érzékelünk a saját otthonunkban. Az országos online kutatás 1496, kor és nem szerint reprezentatív felnőtt válaszait vizsgálta. A résztvevők az épületük jellemzőiről, a nyári hőmérsékletről, a hőség okozta panaszokról és az alkalmazott védekezési módszerekről számoltak be. A kutatás nem a lakások tényleges hőmérsékletét mérte, hanem azt vizsgálta, hogyan élik meg a lakók a nyári hőviszonyokat.
Tízből hatan már nem érzik jól magukat a nagy társasházakban
A válaszadók csaknem fele valamilyen mértékben elégedetlen volt otthona nyári hőmérsékletével, az épülettípusok között azonban jelentős különbségek mutatkoztak. A családi házakban élők 29,4 százaléka, a kisebb társasházak lakóinak 39,9 százaléka, a tíz vagy több lakásos épületekben élőknek pedig már 61,3 százaléka tartozott az elégedetlenek közé.
A településméret alapján is hasonló különbség rajzolódott ki. A falvakban élők 71 százaléka elégedett volt lakása nyári hőmérsékletével, Budapesten viszont csak 44 százalék. Ebben szerepet játszhat a sűrűbb beépítés, a városi hősziget, a tájolás, a szellőztethetőség és az épületállomány sajátossága is.
Az épület kora és szerkezete szintén számít. A panelépületek lakói számoltak be a legalacsonyabb elégedettségről, míg a 2006 után épült házak általában kedvezőbb eredményeket mutattak. Néhány 1945 előtti, nagy hőtároló tömegű, például vályogfalazatú épület lakói szintén jobb nyári komfortról számoltak be. A kutatás alapján tehát nem egyszerűen az új vagy régi épület a döntő: az árnyékolás, a tájolás, a hőszigetelés, a légmozgás és a hűtési lehetőségek együtt számítanak.
Hiába próbálkozunk többféleképpen, ettől még nem lesz hűvösebb a lakás
A nagy társasházakban élők és a budapestiek átlagosan többféle módszert alkalmaztak a hőség ellen, mégis elégedetlenebbek voltak otthonuk hőmérsékletével. A tíz vagy több lakásos épületek lakói átlagosan hatféle, a kisebb épületekben élők öt módszert használtak.
A leggyakoribb praktikák egyszerűek: könnyű ruhát a válaszadók 95,9 százaléka viselt, 60,4 százalék hideg italokat fogyasztott, 56,8 százalék kerülte a közvetlen napsütést 11 és 15 óra között, 53,3 százalék pedig gyakrabban zuhanyozott. Az épülethez kapcsolódó megoldások közül az árnyékolás volt a legelterjedtebb: tízből nyolcan használtak valamilyen árnyékolót. Természetes szellőztetésre 63,2 százalék, ventilátorra 44,7 százalék, légkondicionálásra pedig 36,2 százalék támaszkodott.
Az éjszakai szellőztetés is gyakori: 70,5 százalék egész éjszakára nyitva hagyta az ablakot. Ez azonban csak akkor hatékony, ha odakint már hűvösebb van, és megfelelő légmozgás alakítható ki. Sok nagy társasházi lakásban a csak egy homlokzatra nyíló ablakok miatt nincs valódi kereszthuzat, a zaj, a légszennyezés vagy a biztonsági szempontok pedig tovább nehezíthetik a szellőztetést.
Napközben inkább a napsugárzás elleni védelem lehet fontos: az árnyékolást lehetőleg már az üveg külső oldalán érdemes megoldani, miközben a forró kültéri levegő folyamatos beengedése sem előnyös. A teljesen lezárt lakás viszont a levegőminőséget ronthatja, ezért a szellőztetést a kinti és benti hőmérséklethez, valamint a levegőminőséghez kellene igazítani.
Klímás ingatlant vennél? Nézz szét az Ingatlantájoló kínálatában!
Tudjuk, hogy veszélyes a hőség, mégsem változtatunk eleget
A válaszadók 72,7 százaléka komoly problémának tartotta a hőhullámokat, további 22,4 százalék pedig valamennyire súlyosnak ítélte őket. A hőségriasztás azonban sokaknál nem eredményezett érdemi változást: a megkérdezettek fele egyáltalán nem módosította napi tevékenységeit, jelentősebb változtatásról pedig mindössze 19,1 százalék számolt be.
A legtöbben az internetről tájékozódtak, jellemzően csak egy-két információforrást használva. A puszta figyelmeztetésnél ezért hatékonyabb lehetne, ha a hőségriasztások konkrét tanácsokat is adnának: mikor árnyékoljunk, mikor szellőztessünk, hol található hűtött közösségi tér, illetve kihez lehet fordulni segítségért.
Az élethelyzethez igazított kommunikáció szintén fontos lehet. Más tanácsra van szüksége egy idős embernek, egy kisgyermekes családnak, egy tetőtéri lakásban élőnek vagy annak, aki kültéren dolgozik. A kutatás szerint azok, akik ténylegesen reagáltak a riasztásokra, több alkalmazkodási módszert használtak.
Nem a lakóknak kell még több trükk: az épületeket is fel kell készíteni
A következő hőhullámra nem akkor kellene készülni, amikor már napok óta tombol a forróság. Az épületek nyári teljesítményét már most érdemes lenne újragondolni, különösen ott, ahol rendszeresen komoly problémát okoz a túlmelegedés.
A felújításoknál ezért nem elég kizárólag a téli hőveszteséget csökkenteni: azt is vizsgálni kell, hogyan viselkedik az épület egy többnapos hőhullám alatt. A hőszigetelést megfelelő külső árnyékolással, szabályozható szellőztetéssel és szükség esetén hatékony hűtéssel érdemes összehangolni. Különösen a tetőtéri, felső szinti és erősen benapozott lakások igényelhetnek nagyobb figyelmet. Az ablakcserénél pedig nemcsak a téli hőszigetelést, hanem az üvegezés napenergia-áteresztését és az árnyékolhatóságot is figyelembe kellene venni.
Az épület környezete sem mellékes. A zöldfelületek, különösen a lombos fák természetes árnyékot adnak, és párologtatásukkal is mérsékelhetik a környezet hőterhelését. A nagy társasházakban tapasztalt rosszabb komfort ezért célzott felújítási programokat indokolhatna, amelyekben az árnyékolás, a szellőztetés és a hűtés is helyet kap. Emellett szükség lenne elérhető hűtött közösségi terekre és olyan hőségriasztásokra, amelyek nemcsak veszélyt jeleznek, hanem azt is megmutatják, mit tehetünk.
A kutatás legfontosabb tanulsága, hogy sok lakó már most is mindent megtesz, amit az otthona lehetővé tesz. A következő lépés ezért nem feltétlenül újabb egyéni praktikák keresése, hanem olyan épületek és városi környezet kialakítása, amelyek maguk is segítik a biztonságos alkalmazkodást a forróbb nyarakhoz.
