Az átlagember keresete az átlagbér? Hát sajnos nagyon nem, és ez csak egyike a munkaerőpiaccal kapcsolatos, leggyakrabban emlegetett tévhiteknek. Lássuk most a három dobogóst!
1. Magyarországon alacsony az adóteher
A 15 százalékos szja kulcs valóban nem magas, ráadásul ilyen-olyan kedvezményekkel egyes munkaerőpiaci csoportoknak, például sokgyerekes családok, 25 év alattiak, ez még alacsonyabb vagy nincs is. Vagyis nagyon szerencsések vagyunk, hiszen sokkal kevesebb adót fizetünk, mint más országok lakói, igaz? Nos, nem igaz.
A kereseteket sújtó személyi jövedelemadó csak egy módja annak, hogy az állam bevételhez jusson. Ott vannak a jövedelmeket terhelő különféle járulékok, és persze a másféle adók, például a vagyonadó vagy éppen a fogyasztás adóztatása.
A magyar gazdaságban ez utóbbi a jellemző, és világviszonylatban is kiemelkedően magas, hiszen a 27 százalékos áfát szinte mindenre kifizetjük, amit az adózott pénzünkből veszünk.
Mit jelent ez a valóságban? Vegyünk egy munkáltatót, aki 350 ezer forint bérköltséget tud szánni az alkalmazott bérére, és nézzük, ki mennyit és hova ad ebből az államnak, és mi marad a dolgozónak.
- A munkáltató először befizet 40 ezer forint szociális hozzájárulást => az ezután megmaradó 310 ezer forint a bruttó bér.
- Ebből az alkalmazottól levonnak 46.500 forint személyi jövedelemadót
- És 57.350 forint TB járulékot => az ezután megmaradó 206 ezer forint a nettó bér.
Vagyis még csak a bért terhelő adóknál és járulékoknál tartunk, de a munkáltató által elköltött 350 ezer forintból a munkaadóhoz már csak 206 ezer forint jutott el, az adott emberre a cég által szánt teljes összegből máris körülbelül 42 százalék az állam zsebében landolt.
Tegyük fel, hogy emberünk ebből a nettó 206 ezer forintból 150 ezer forintot a boltban költ el élelmiszerre, ruhára. Ennek áfa tartalma 32 ezer forint (118 ezer +áfa = kb150 ezer forint), vagyis adózott bevételéből további 32 ezer forinttal hízlalta az államkasszát.
Egy a cégnek 350 ezer forintba kerülő ember eddig 175,850 forintot adott az államnak, és ebbe még nem számoltuk be az olyan további különadókat, mint a nettó fizetéséből fennmaradó 56 ezer forintból fizetett további áfa vagy banki büntetőadó, benzin, alkohol vagy cigaretta jövedéki adója. Ha a fennmaradó összegből már csak kedvezményes áfakulccsal költ emberünk, és 10 százalékos átlagos ilyen-olyan adóbefizetéssel kalkulálunk, további 5600 forint adó folyik be a kasszába. A kiindulópontnál a cégnél 350 ezer forintba kerülő emberünk összesen 181 ezer forintot adott az államnak, teljes adóterhelése 52 százalék.
A magyar rendszer sajátossága az, hogy minél jobban keres valaki, annál kedvezőbb lesz ez az adat, hiszen annál több szja kedvezményt, nyugdíjpénztári adóvisszatérítést, és hasonló kedvezményt tud igénybe venni, és annál nagyobb részét tudja a jövedelmének kedvezményes áfakulccsal, például étteremben vagy színházban elkölteni, és annál többet tud külföldön, kisebb vagy nulla adókulccsal vásárolni.
2. Az átlagember keresete az átlagbér
A KSH legutóbbi adata szerint a nettó átlagkereset 433.600 forint volt májusban, vagyis, gondoljuk általában, ennyit keres az átlagember. És ilyenkor indul be a közösségi médiában a puffogás, hogy hamisítják az adatokat és nem is keres ennyit az átlagember.
Nos, az átlagember tényleg nem keres ennyit, és ez úgy is lehetséges, ha az adatok teljesen valódiak. Amire akkor gondolunk, amikor az átlagember fizetéséről tűnődünk, azt a KSH adatsorában úgy hívják, hogy nettó mediánbér, és ennek összege 364 ezer forint volt.
A különbség a kettő között pedig az, hogy a mediánbér az az ember, akinél a dolgozók fele többet, másik fele pedig kevesebbet kap, vagyis, akinek a fizetése se nem különösebben jó, se nem nagyon rossz, hanem éppen “olyan átlagos”.
A kettő közötti különbséget könnyű megérteni, ha arra gondolunk, hogy van három dolgozónk, Józsi 200 ezret kap, Pista 250 ezret, Lőrinc pedig 4,2 milliót, akkor a mediánbér 250 ezer, az átlagkereset (hármuk keresetét összeadva osztva hárommal) pedig 1,55 millió. Napnál világosabb, melyik áll közelebb ahhoz, amit az átlagember visz haza.
3. Munkaerőhiány van, ezért könnyű állást találni
Az utóbbi években sokszor téma, hogy a magyar gazdaságban munkaerőhiány van, ebből pedig könnyű levonni a következtetést, hogy jó helyzetben vannak most a munkanélküliek, mert könnyű állást találni.
Csakhogy ez nem feltétlenül van így, mert a munkanélküliek végzettsége és képességei nem feltétlenül ugyanazok, mint amire a cégeknek szüksége lenne. Nálunk például évek óta olvasni, hogy nagy hiány van mérnökökből és programozókból, ám ezen nem segít az, ha a munkanélküliek legnagyobb része 8 általánost végzett. Hiába keresnek a cégek mérnököket, ha nincs elég ember, akinek ehhez van releváns tudása.
Azt is tudjuk, hogy mekkora munkaerőhiány van tanári, ápolói és óvónői állásban, viszont az erre képzett munkavállalók nem mennek el ezekbe a pozíciókba, mert ezek a foglalkozások annyira rosszul fizetnek, hogy jóval hamarabb mennek el a kereskedelembe vagy végeznek el például valamilyen szépségipari képzést, amivel a saját lábukra állhatnak.
A magyar munkanélküliek nagy része a statisztikák szerint alacsony végzettségű, így a munkaerőhiány ellenére jelentős átképzés miatt – aminek nincs rendszere, sem anyagi forrása – nem tudnak elhelyezkedni.
Ha állást keresel, vagy csak csekkolnád a szegmens kínálatát, hazánk egyik legrégebbi állásgyűjtő oldalán, a jobinfo.hu-n van olyan szűrési lehetőség, hogy olyan állások kerüljenek eléd, amelyekben a munkaadó szerepelteti a bért. Ha pedig nettósítanád a bruttót, ezzel a kalkulátorral teheted meg.