Miközben az újépítésű piacon úgy száguldanak az árak, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket, a kiadó ingatlanoknál teljesen más hangulat uralkodik. Az albérletpiac az év eleje óta inkább álmoskás, és ez novemberben sem változott. Idén az egyetlen élénkebb periódus az egyetemi ponthatárok kihirdetését követte, augusztusban rövid időre fepezsdült a piac, a roham azonban gyorsan lecsengett, és az árak néhány hét alatt visszaestek a nyár előtti szintekre – sőt, sok helyen már az év eleji szint alá is.
November közepén a kiadó lakások és házak száma gyakorlatilag megegyezik az egy hónappal korábbival, Budapesten határozott korrekció, a vidéki egyetemi városokban inkább stagnálás látható.
Budapest továbbra is más ligában játszik – minden lakásméretben drágább
A lakásméret szerinti bontás tankönyvszerűen mutatja, mennyire kettészakadt a magyar albérletpiac. Budapesten már az egyszobás lakások átlagára is átlépi a 200 ezer forintot, miközben a vidéki egyetemi városokban – Szeged, Pécs és Debrecen – valamivel azért kedvezőbbek az árak. A lakásméretek növekedésével az olló is egyre nyílik, a nagyobb lakások, házak esetében a különbségek is nagyobbak.
Hiába a lanyha kereslet, Budapest külön ligában focizik, nem csak a kínálat nagyobb, hanem a luxuslakások és -házak jelenléte is, ami jócskán felfelé húzza a nagyobb kiadó lakások árát.
A fajlagos árakból is látszik: a piac lefagyott
A szobaszámra vetített albérletárak jól mutatják, mennyire „beállt” idén a piac. A legtöbb városban hónapról hónapra ugyanaz a minta ismétlődik: az augusztusi kiugrás után minden visszarendeződött a korábbi trendekhez, és a nyári kilengésnek nyoma sem maradt.Budapest esetében különösen feltűnő, hogy valódi keresleti nyomás továbbra sincs a piacon.
A vidéki egyetemi városokban a ponthatárok kihirdetését követő drágulás szintén átmeneti volt, és pont úgy el is tűnt, mint Budapesten. A diákok szezonális keresletén túl itt sincs olyan réteg, amely huzamosabb időre fel tudná tornászni az árakat és tartós drágulást tartana fenn, de akkora túlkínálat sincs, amely látványos áresést okozna.
A megfizethető albérlet csak álom - különösen a fővárosban
Az átlag és medián bérleti díjak összevetése a nettó bérekkel elég egyértelmű képet ad arról, miért esik olyan sok szó a lakhatási válságról. A bérleti piac egyszerűen gyorsabban nőtt az elmúlt években, mint a fizetések, és ez a rés az idei stagnálás ellenére sem zárult érdemben.Budapesten különösen nagy a szakadék: még a „tipikus” lakásokat mutató medián is hatalmas teher a hétköznapi emberek által hazavitt fizetésekhez képest. Egyedülállóként a fővároban szinte lehetetlen lakás bérelni, hacsak nem kiugróan jól keres valaki.
A vidéki egyetemi városokban a helyzet ugyan kevésbé drámai, de a struktúra ugyanaz:bár az albérletek árai itt közelebb vannak a fizetésekhez, egyedül élni sokaknak luxus kategória. A bérlakáspiactól hiába várnánk enyhülést a stagnáló kereslet miatt: a fizetésekhez képest továbbra is drágák a lakások.
A bérlakáspiac is csak ott aktív, ahol gazdasági értelemben van élet
A kiadó ingatlanok négyzetméterárai megyei bontásban jól mutatják az ország bérlakáspiacát évek óta meghatározó törésvonalat. Budapest, a fővárost övező gyűrű és néhány egyetemi központ kiugróan drága, ám a magas árak nem terjednek ki az ország egészére.
Ahol erős a munkaerőpiac vagy az egyetemek vonzása, ott a bérleti árak is stabilabban kapaszkodnak. Máshol viszont tovább mélyültek a regionális különbségek: a bérlakáspiac is csak ott aktív, ahol gazdasági értelemben is van élet - és ahol nincs, ott az árak nem is tudtak érdemben mozdulni.
