Hatalmas és egészen különleges ingatlanvagyon kerülhet ismét állami kézbe a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, vagyis a KEKVA-k megszüntetésével. Budapest ikonikus épületeitől és fejlesztési területeitől egészen egy határon túli egykori kolostorig terjed az a portfólió, amelynek jövőjéről most a magyar államnak kell döntenie. A visszavétel azonban csak az első lépés: az igazán nehéz feladat most kezdődik, hiszen minden egyes ingatlannál el kell dönteni, kihez kerüljön, mire használják, és egyáltalán mennyit ér valójában - írja a HVG.
A korábbi rendszerben közérdekű vagyonkezelő alapítványokhoz került jelentős állami vagyon visszarendezése komoly feladat elé állítja az új kormányt. Az alapítványok megszüntetésével ugyanis nem néhány egyszerűen kezelhető ingatlan kerül vissza az államhoz, hanem egy rendkívül vegyes, az országon belül és a határokon túl is szétszórt vagyon. A portfólióban olyan különleges helyszínek is szerepelnek, amelyek önmagukban is komoly értéket képviselnek.
A Hajógyári-szigettől egy felvidéki kolostorig
A visszakerülő ingatlanok között egészen eltérő típusú vagyonelemek találhatók.
Ide tartozik többek között
- az óbudai Hajógyári-sziget,
- Vízivárosban, a Bem rakparton található Andrássy-palota,
- a II. kerületben a Millenáris területe,
- a piliscsabai egykori egyetemi campus,
- egy felvidéki volt kolostor,
- valamint Szentendrén a Lajos-forrás közelében álló, romos állapotú turistaház is.
Ez azonban csak ízelítő abból a rendkívül változatos vagyonból, amelynek a sorsa most újra napirendre kerülhet. A legnagyobb kérdés ugyanis nem egyszerűen az, hogy visszakerülnek-e ezek az ingatlanok az államhoz, hanem az, mi történik velük ezután.
Most jön az igazán nehéz rész
A megszűnő alapítványok ingatlanvagyona jogutód nélkül a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kerülhet, amelynek egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy átvilágítsa a teljes portfóliót.
Ez azért is jelenthet komoly kihívást, mert az egyes ingatlanok állapota, értéke és lehetséges hasznosítása teljesen eltérő. Egy belvárosi palota, egy fejlesztési terület, egy használaton kívüli campus vagy egy romos turistaház esetében ugyanis egészen más megoldásra lehet szükség.
Lesznek olyan épületek és területek, amelyeket az állam továbbra is saját céljaira használhat. Más vagyonelemeknél viszont felmerülhet az értékesítés, a bérbeadás, a fejlesztés vagy akár egy teljesen új funkció kialakítása is.
Nem minden ingatlan kerül ugyanoda
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy egyes alapítványokhoz került intézményekben olyan tevékenység folyik, amelyet a jelenlegi kormány továbbra is fontosnak és fenntartandónak tart. Ez különösen a tudományos, kutatási vagy más közfeladatot ellátó intézmények esetében lehet lényeges.
Az ilyen ingatlanok és az általuk ellátott feladatok az illetékes szakminisztériumokhoz kerülhetnek. Ez azonban azt is jelenti, hogy a tárcáknak nemcsak egy újabb intézményi feladatot, hanem jelentős ingatlanvagyont is kezelniük kell. Vagyis a KEKVA-k felszámolásával a történet valójában nem ért véget – sok szempontból most kezdődik csak igazán.
Kié lesz végül a milliárdokat érő vagyon?
A következő időszakban minden bizonnyal egyenként kell dönteni arról, mi legyen az egyes ingatlanokkal. Egyes helyszíneknél az állami vagy közösségi hasznosítás lehet a cél, máshol fejlesztési lehetőségek nyílhatnak meg, és olyan vagyonelemek is lehetnek, amelyek komoly felújítás nélkül jelenlegi állapotukban alig használhatók. Ezért az állam előtt álló feladat jóval több egyszerű tulajdonosváltásnál.
Egy óriási és rendkívül sokszínű ingatlanportfólió teljes újrarendezéséről van szó, amelyben Budapest kiemelt fejlesztési területei, történelmi épületek, egykori intézményi ingatlanok és leromlott állapotú épületek sorsa is egyszerre kerülhet terítékre.
A nagy kérdés most már az, hogy mi marad állami kézben, mi kerülhet más intézményekhez, mit fejlesztenek tovább, és mely ingatlanok esetében keresnek új hasznosítási lehetőséget.
A KEKVA-k megszüntetésével tehát nemcsak egy politikai konstrukció zárulhat le, hanem egy hatalmas ingatlanvagyon újraosztása is megkezdődhet. És könnyen lehet, hogy a következő hónapokban derül ki, mi lesz a Hajógyári-sziget, a fővárosi paloták, az egykori campusok – és a Kárpát-medence más, eddig kevésbé ismert állami ingatlanjainak valódi jövője.
