Hiába dolgozik a magyar fiatalok többsége, az önálló életkezdés egyre későbbre tolódik. A 20–29 évesek foglalkoztatottsága már közelíti az uniós átlagot, mégis tovább maradnak a szülői házban, mint az EU-ban élő kortársaik. A háttérben nem feltétlenül a kényelmes „mamahotel” áll: a Portfolio számításai szerint Budapesten egy 75 négyzetméteres használt lakás ára már 13,5 évnyi nettó átlagkeresetnek felel meg – és ebben még egyetlen forint megélhetési költség sincs benne.
Egyre később hagyják el a szülői házat a magyar fiatalok
A 2025-ös Eurostat-adatok alapján a magyar fiatalok átlagosan 27,3 éves korukban költöznek el a szülői háztartásból. Ez egy teljes évvel későbbi időpont, mint az EU-27 26,3 éves átlaga.
Az északi országokban, például Dániában és Finnországban jellemzően hamarabb kezdődik az önálló élet, míg Dél- és Délkelet-Európa több államában – köztük Görögországban, Horvátországban és Olaszországban – még későbbre tolódik a családi fészek elhagyása. Magyarország ugyan nem tartozik a legmagasabb értékeket mutató országok közé, de az uniós átlagnál tartósan idősebb korban költöznek el a fiatalok.
A hosszabb idősor is ezt a tendenciát rajzolja ki: Magyarország az elmúlt közel 25 évben szinte végig az EU-s középérték fölött szerepelt. Ráadásul a különbség az utóbbi években tovább nőtt: míg 2023-ban 0,7 év, 2024-ben 0,9 év volt az eltérés, 2025-re már elérte az egy évet.
Van munkájuk, mégsem jutnak saját otthonhoz – mi áll a háttérben?
A késői elköltözés kapcsán gyakran felmerül, hogy a fiatalok nem dolgoznak eleget, vagy kevésbé törekednek az önállóságra. A foglalkoztatási adatok azonban árnyalják ezt a képet: a magyar fiatalok munkaerőpiaci jelenléte alig marad el az uniós átlagtól.
A 20–29 évesek foglalkoztatási rátája Magyarországon 64,8 százalék, miközben az EU-ban 65,5 százalék. A két érték közötti különbség önmagában nem ad magyarázatot arra, miért maradnak a magyar fiatalok tovább a szülői háztartásban.
A hazai helyzet éppen ezért sajátos: a fiatalok foglalkoztatottsága közel áll az európai átlaghoz, az önállósodás időpontja viszont későbbre esik. Mindez arra utal, hogy a munkavállalás önmagában nem feltétlenül teremt elegendő anyagi alapot a különköltözéshez. A lakhatás megfizethetősége – a számítások alapján – fontos tényező lehet a háttérben.
13,5 évnyi fizetés egy budapesti lakásért – és ez még csak a kezdet
Ha a fiatalok elhelyezkedése önmagában nem magyarázza a későbbi elköltözést, érdemes megnézni, milyen pénzügyi akadályokkal szembesülnek azok, akik saját otthont szeretnének.
A Portfolio számításai szerint Budapesten egy 75 négyzetméteres használt lakás ára 2025-ben már 13,5 évnyi teljes nettó átlagkeresetnek felelt meg. Ez jelentős emelkedés a 2016-os 10,4 évhez képest. A mutató ráadásul a teljes népesség átlagkeresetével kalkulál, így a pályakezdők jellemzően alacsonyabb fizetésével számolva a lakásvásárlás még távolabbi célnak tűnhet.
A fővárosban különösen nagy a távolság a keresetek és a lakásárak között, de a nehézségek már a vidéki nagyvárosokat is érintik. Debrecenben és Győrben 2025-re szintén meghaladta a tíz évet az az idő, amely alatt a teljes nettó átlagkereset elérné egy 75 négyzetméteres használt lakás árát.
Fontos, hogy ez az összehasonlítás nem számol a mindennapi kiadásokkal. Vagyis a valóságban a lakásvásárláshoz szükséges megtakarítás összegyűjtése ennél jóval hosszabb időt vehet igénybe – különösen azoknak, akiknek a jövedelme elmarad az átlagtól.
A szülőkkel való együttélés így sok fiatal számára nem feltétlenül kényelmi választás, hanem olyan pénzügyi megoldás, amellyel időt nyerhetnek a lakhatás költségeinek előteremtéséhez.
Hogyan számoltak? A lakáspiaci megfizethetőség érzékeltetésére azt vizsgálták, hány évnyi teljes nettó átlagkereset felel meg egy 75 négyzetméteres használt lakás árának az egyes nagyvárosokban. Ez elméleti összehasonlítás: nem azt mutatja meg, hogy egy átlagos fiatal ténylegesen hány év alatt tudna lakást vásárolni, hanem a lakásárak és a keresetek egymáshoz viszonyított alakulását szemlélteti.
A számításokhoz a KSH és az MNB hivatalos lakáspiaci adatait, valamint a KSH területi nettó átlagkereseti statisztikáit vették alapul. A mutató az ár/jövedelem típusú nemzetközi megfizethetőségi mutatók logikáját követi, ugyanakkor nem azonos a medián háztartási jövedelemre épülő nemzetközi indikátorokkal. A magyar városok összehasonlíthatósága érdekében itt a teljes nettó átlagkeresettel számoltak.
Nem a „mamahotel” kényelme a visszatartó erő: egyre nehezebb megfizetni az önállósodást
A magyar fiatalok későbbi elköltözése tehát nem írható le egyszerűen a munkaerőpiaci passzivitás történeteként. A 20–29 évesek foglalkoztatottsága közel áll az uniós átlaghoz, miközben a saját lakáshoz jutás költsége Budapesten és több vidéki központban is rendkívül magas a nettó keresetekhez képest.
A „mamahotel” kifejezés ezért könnyen elfedheti a probléma lényegét: sokan nem azért maradnak a szülői házban, mert nem szeretnének önálló életet kezdeni, hanem mert a különköltözéshez szükséges pénzügyi feltételek egyre nehezebben teremthetők meg.
A lakhatási nehézségek következményei pedig túlmutathatnak a lakásvásárlás elhalasztásán. Az önállósodás időzítése hatással lehet a párkapcsolatok alakulására, a gyermekvállalásra, a munkavállalás miatti költözésekre, valamint arra is, hogy a vagyoni különbségek miként öröklődnek tovább a generációk között.
