Míg a monolit szerkezetek teljes egészében helyszíni betonöntéssel készülnek, addig az előregyártott elemeket külön üzemekben készítik és az építési helyszínre szállítják, deponálják és szerelik a helyére. A folyamatból adódik, hogy az előregyártott elemek alkalmazása jóval több szakértelmet igényel. Az elkészítés, szállítás, deponálás, helyre emelés és szerelés sokkal komolyabb technológiát igényel, mint a helyszíni betonozás esetében. Pl.: tonnás beton oszlopok daruzása vs. 20-40 kg cementeszsákok pakolása.
Az előregyártott elemekből történő építési mód előnye a monolit szerkezetekkel szemben, hogy gyártása ütemezhető (időjárásfüggetlen), ellenőrizhető (gyártógépek beállítása), homogén (adalékszerek pontos szabályozása, elkeverése), csökken a helyszíni kivitelezés ideje (“csak” összeszerelni kell az elemeket), a gyártás pedig standardizálható és sablonosítható (egyforma elemek). A fentiekből adódik, hogy ez a technológia elsősorban a nagyobb beruházások, az óriásépületek sajátja (pl.: tornyok, stadionok, hidak, alagutak, ipari épületek, lakótelepek, ipari és logisztikai csarnokok).
Költségek és megtérülés
Költségek szempontjából vizsgálva a monolit és az előregyártott beton elemekből való építési módok között az az alapvető különbség, hogy az előregyártott betonelemekkel kivitelezett építkezésnek komoly alap költsége van a jelentős szaktudás és géppark igényből adódóan. Ez az alapköltség csak akkor térül meg, ha a technológiának köszönhető hatékony termelési (építési) láncot nagy volumenben használják. Nagyobb beruházásoknál megéri kialakítani az infrastruktúrát és megfizetni a speciális szaktudást. Kisebb beruházások esetében az előregyártott beton elemkből történő építkezés rendkívül drága lenne. Egy óriási stadion esetében viszont az előregyártott elemekből való építkezés nem csupán olcsóbb, de egy ilyen épületet helyszíni betonozással megfelelő minőségben gyakorlatilag képtelenség lenne megvalósítani. Az előregyártott betonelemes kivitelezések jellemző terepe az az ipari csarnokok, logisztikai parkok építése. Ezek kellőképpen nagyok ahhoz, hogy megérje a beton pilléreket testre szabni és az ilyen ipari beruházások esetében fontos a gyorsaság is. Minél hamarabb szerkezetkész az épület, annál hamarabb el lehet kezdeni az esztrich betonozást és az epoxi padló kialakítását. Amint átadható az épület, kezdődhet az üzemelés, a beruházás megtérülése.
Technológiai korlátok A méretgazdaságosságon kívül az előregyártásnak vannak technológiai korlátai is. Mivel az egyes elemek sablonosítására törekednek és tömegesen gyártják ezeket, ezért gyakran előfordul, hogy betonpaneleket utólagosan kell vágni, fúrni, átalakítani. Ezt néha már a gyártáskor figyelembe tudják venni az elemek vasalásakor, néha azonban nem, és ilyenkor, a beton vágás során a vasalatot is át kell vágni.
Egyéb technológiák Meg kell említeni a félmonolit szerkezetek használatát, ami átmenetet képez az előregyártott és a monolit technológiák között. A félmonolit szerkezetek használata már jóval széleskörűbb a lakossági beruházások esetében is. Ide tartoznak a kéregpaneles szerkezetek (pl.: kerítés, fal), nyílásáthidaló elemek, oszlopok, félmonolit födémszerkezetek (melyekben a födémgerendák gyakran teljesen előregyártottak). A monolit és félmonolit szerkezetek sajátossága a helyszíni zsaluzás, melynek számos különböző módja és fajtája létezik. Vannak ideiglenes és bennmaradó zsaluzatok, különbözhetnek anyagukban, lehetnek akár hőszigeteléssel kombináltak is. Különleges, high-tech csoportját képezik az előregyártásos technológiának a 3D nyomtatással készült építőelemek és épületek. Ezek alkalmazása egyelőre még inkább kísérleti fázisban van, de már megbízhatóan működik és számos megvalósult példája van, ezért érdemes megemlíteni.
Összegzés Az előregyártott technológiák nagy pontosságot és hatékonyságot tesznek lehetővé az építőiparban. Magas belépési költsége és szaktudás igénye miatt az előregyártott beton elemekből történő építkezés várhatóan középtávon is csupán a nagyberuházások esetében lesz rentábilis.
