Ha a közösségi médiát vagy a kertészeti katalógusok képeit nézegetjük, a balkonkertészkedésnél nincs is egyszerűbb: csak veszünk pár növényt, kirakjuk a teraszra, aztán majd nem győzzük befőzni a termést. A valóság ezzel szemben az, hogy veszünk egy csomó növényt, a fele meghal, a másik fele végigküzdi a szezont, ezalatt terem két-három szem valamit, aminek az íze közepes. A növényeink egy részét valamilyen betegség, más részüket a tápanyaghiány viszi el, és ha ezt megúsztuk, akkor jön valamilyen kártevő, és az zablálja le az egészet.
Amennyiben az erkélykertünkkel szeretnénk maximalizálni a siker esélyét, a következőkre érdemes odafigyelni.
1. Válasszunk okosan növényeket
Jól hangzik a kivilugas vagy a fügefa a panellakásunk teraszán - csak nem valószínű, hogy lesz belőle bármi is. Kezdő erkélykertészként induljunk az egyszerűbb feladatokkal, például fűszernövényekkel. A menta, a bazsalikom, a kakukkfű például remekül elvannak egy egész szezonon keresztül cserépben vagy ládában - ha locsoljuk őket. A bazsalikom és a menta esetében is fontos, hogy ne hagyjuk őket virágozni, mert akkor annyi a levélnövesztésnek: ahogy bimbókat látunk rajta, azonnal csipkedjük le. A kezdődő virágzás gyakran az alullocsolás és/vagy a giga-kánikula eredménye.
Szintén ide kapcsolódik az, hogy bár a speciális balkonfajtáknak - balkonparadicsom, balkonborka - vannak előnyei (kisebb helyen nevelhetőek), ezeknek a termései is igen aprók. Sok-sok éves frusztráló kisérletezgetés után én például arra jutottam, hogy ennyire pici helyen érdemes a magas, erős növekedésű (mondjuk) paradicsomokra rámenni, és azokat rendesen karózni, mert napi 2 szem érett koktélparadicsom elég szerény hozam egy családnak. Persze, ahogy ez a X. kerületi panellakás mutatja: a kertészkedési kedvet nem a méret szabja meg, egy picike erkélyen is van helye a növényeknek.
2. Legyünk képben az ültetési időkkel, a várható szüret idejével kapcsolatban
A természetben mindennek megvan a maga ritmusa, és nincs ez másként az erkélykertben sem. Bizonyos növényeknek (például salátafélék vagy retek) a hűvös idő kedvez, ahogy megérkezik a nyári kánikula, végük is lesz. Ezeket márciusban érdemes ültetni. Mások, mint a paradicsom vagy paprikapalánták, érzékenyek a fagyra, ezeket akkor ültetjük ki, amikor már nem jönnek éjjel hidegek, jellemzően májusban. És persze legyünk türelmesek, mégha virágzó, profin nevelt paradicsompalántával indulunk is neki a májusnak, nemigen lesz érett termésünk július előtt.
3. Sokkal nagyobb edény és több föld kell, mint gondolnád
A kudarcok egyik legfőbb oka, ha a növényeket túl kicsi edényben próbáljuk nevelni. Egy átlagos tő paradicsomak egy legalább 45-50 centi széles és ugyanilyen mély edény kell, de egyes fajtáknak még ennél is nagyobb az ideális. A paprikapalánták majdnem ugyanilyen nagy edényt kívánnak, a nem óriási fajták számára is kelleni fog a 35 centi átmérőjű, legalább ennyire mély cserép. Egy tő eper még folyamatos táplálékutánpótlás mellett sem él meg 25 centisnél kisebb (átmérő és mélység) tartóban. Ebből pedig az következik, hogy ez átlagos erkélyen valójában jóval kevesebb ehető növény fér el, mint amit elsőre gondolnánk. Ennek a jelenleg épülő szegedi lakásnak például két tetőterasza is lesz, ezen a csaknem 30 négyzetméteren már jócskán ültethetünk ehető csodákat.
4. A tápanyagutánpótlás nem úri muri
Az erkélyen lakó növényeink nagyon hamar ki tudják meríteni a földjük tápanyagkészleteit, és onnantól csak vegetálnak. Ilyenkor jönnek a sárguló levelek, a lefonnyadó virágok, na meg a lepotyogó termések. Ha az erkélyen kertészkedünk, gondoskodjunk a növények tápanyag-utánpótlásáról. Az olyan aprócska (ám maxi hangulatos) erkélyek, mint amit ebben a gárdonyi lakásban is látunk, leginkább csak erkélyládák telepítését engedik. Ebben az esetben duplán igaz, amit a tápoldatozásról írtunk.
Válasszunk mindig a fajtának megfelelő (például: kifejezetten zöldségekre való) szilárd vagy folyékony tápokat, és nagyon figyeljünk oda, hogy mivel a termést megesszük, biztosan ne locsoljunk semmi olyat a növényre, ami felhalmozódva káros lehet. Alapszabályként a paradicsomot, paprikát, uborkát 2-3 hetente, az epret, salátaféléket, retket és a fűszernövényeket 4-6 hetente tápozzuk.
5. Tartsuk szemmel a kártevőket
A balkonkertészet gyakran a városi ember első szembesülése azzal, hogy bizony, nem mindig az az úr, aki elültette azt a növényt. Salátaféléinket, fűszernövényeinket örömmel elcsipegetik a csigák, paradicsomunkat gusztustalanra szívogatják a poloskák. A kártevők száma bőséges, tetvek, molyok, atkák, a lisztharmat, különféle legyek és kukacok vetnek szemet a termésünkre. A rossz hír az, hogy a hadviselésnek könnyű módja nincs.
Ehető növényeinket nem akarjuk nehézfegyverzettel (folyamatos nagyágyús permetezéssel) védeni, a szelíd módszerek viszont..., hát, sokkal kevésbé hatásosak. Hacsak nem akarunk naponta tetveket, poloskákat csipegetni a növényről kis kezünkkel, ha megjelentek a kártevők, valamivel permeteznünk kell. Enyhe esetekben működhetnek a bio (pl: csalános) kezelések, súlyos fertőzés ellen ez már semmit nem fog érni. A profi növényvédőszerek - nem leszek népszerű bizonyos körökben, tudom - többnyire megoldják a problémát, itt viszont NAGYON oda kell figyelni arra, hogy a permetezés után meddig nem fogyasztható a termés, mikorra bomlik le, amit a növényre fújtunk.
+1 A család ellátása az erkélyről egy mítosz
Sajnos akármennyire is szeretnénk, családunkat nem fogjuk tudni ellátni egy erkélyről egész nyáron friss paradicsommal, paprikával, uborkával. Ettől persze még klassz dolog a balkonkert, pláne, ha gyerekek is vannak, akikkel együtt követhetjük végig, hogy lesz a palántából termés.
De egy-két-három növényke hozama nem a tízkilós skálán mérhető, így nagyon valószínűtlen, hogy akár csak egy-két hónapig is teljesen önellátóvá váljunk. (Összehasonlításképp: a magaságyásom 6 tő paradicsom számára alkalmas. kifejezetten erős növésű és nagyszemű fajtákat ültetve is legfeljebb néhány hét van a nyáron, amikor az ültetvény fedezi a fogyasztásunkat - igaz, ilyenkor be is tudok főzni belőle pár üveggel télre).
