Brutális áremelkedés, csökkenő mennyiségű új lakás - az újépítésű ingatlanok piacán egy év alatt csaknem ötödével pattantak felfelé az árak, ami reálértékben is vastagon 15 százalék fölötti növekedést jelent.
Havi újépítésű ingatlanelemzéseink tavaly nyár közepe óta mutatják a határozott trendforduló jeleit, a korábbi, reálárcsökkenős időszakot ekkor váltotta fel először enyhe, majd egyre markánsabb reáláremelkedés.
Egy átlagos fővárosi újépítésű négyzetméter kínálati ára most februárban már elérte az 1,7 millió forintot, ugyanezért egy évvel korábban “csak” 1,44 milliót kértek a beruházó cégek.
Ahogy mindig, most is óriási különbségeket látunk az egyes városrészek között, az élen budapest Hegyvidéke áll: a XII. kerületben mostanra az átlagos újépítésű négyzetméterért már három millió forintnál is többet kell fizetni. Első látásra érdekesnek tűnhet az első kerület árcsökkenése, itt azonban nem arról van szó, hogy a Várnegyedben hirtelen lezuhantak az árak, hanem arról, hogy a “lenti”, Krisztina körúthoz közeli területen beinduló nagyobb beruházások árazása mérsékeltebb, mint a ténylegesen a várfalon belüli projekteknél megszokott.
A szobaszámok szerint bontott árakban februárban gigantikus meglepetéseket nem találunk, a letöbbet a legnagyobb lakásokért kell fizetni, itt viszont a magasabb árszintet nem csak a jobb műszaki tartalom magyarázza, hanem az is, hogy ezek a lakások gyakrabban vannak a legdrágább kerületekben, és nem ritkán járnak melléjük olyan “extrák”, mint a szauna, medence, jacuzzi, konditerem, belső lift, lakásonként két garázs.
A kínálat legnagyobb részét a nappali plusz egy hálószobás és nappali plusz két hálószobás lakások teszik ki, háromból két otthon a két kategória valamelyikébe tartozik. A nappali plusz három hálós elrendezés februárban az újépítésű lakások szűk ötödét tette ki, és a garzonok aránya továbbra sem éri el a 10 százalékot.
Az újépítésű árakat nézve az embernek gyakran az a benyomása, hogy ilyen lakásokat az átlagember biztos nem engedhet meg magának - és a helyzet az, hogy alaposabban utánaszámolva az adatok is ezt mutatják. Képzeletbeli honfitársunk Átlag János, aki minden hónapban a KSH által közölt “átlagosan jó” fizetést viszi haza - ez a mediánbér. János tehát az a magyar, akinél az emberek fele jobban, a magyarok másik fele pedig rosszabbul keres.
Átlag János helyzete persze különleges, hiszen azzal számolunk, hogy 383 ezer forintos nettó fizetését az utolsó fillérig félre tudja tenni minden hónapban - mondjuk azt, hogy a felesége elég jól keres ahhoz, hogy mindketten megéljenek belőle, János teljes nettó bére pedig megy a lakáscélú megtakarítások közé.
János és neje így leghamarabb a VII. kerületben juthat újépítésű lakáshoz, itt összesen 14 évet és körülbelül 7 hónapot kell takarékoskodniuk mire megvehetik az átlagos 44,6 négyzetméteres lakást. Ha egy kicsit kitartóbbak, és megtoldják még két évvel, akkor a XVIII. és a XX. kerületben is nézelődhetnek, előbbiben ennyi idő alatt csaknem 57 négyzetméterre, utóbbiban 68,5 négyzetméterre cuccolhatnak be.
Ha viszont Jánosunk nagyravágyó, és az úri budai II. vagy XII. kerületbe vágyik, akkor jó eséllyel az unokáinak fog tudni csak lakást venni, előbbi kerületben ugyanis csaknem 80 évnyi nettójára van szükség az átlagos új kéróhoz, utóbbi helyen pedig kicsit több, mint 73 évet kell gürcölni ezért.
Ahogy már korábban szó volt róla, a különféle városrészekben markánsan különböznek a tipikus új lakások paraméterei. A legkisebbek az új otthonon a legkisebb kerületben: Erzsébetvárosban még a 45 négyzetmétert sem érik el az átlagos újépítésű lakások. Ezzel szemben a második kerületben 134,6 négyzetméter egy jellemző újépítésű otthon.
Érdekes megfigyelni, hogy az V. és a VI. kerületben milyen nagyok a jellemző új lakások, hiába sűrűn beépített és drága mindkét környék, mégis 100 négyzetméter fölötti luxuslakásokkal van tele a piac.
