Hónapról hónapra közzéteszi a statisztikai hivatal az átlagkereseteket, és hónapról hónapra tömegek zúdulnak fel a közösségi média oldalakon, hogy kozmetikázzák a számokat, és kamu az egész. Érdekes, de lehet egyszerre igaz, hogy az emberek tényleg nem keresnek ennyit, és a statisztikai hivatal mégsem hazudik.
Néhány hete például az a hír látott napvilágot, hogy Budapest egyes kerületeiben már 950 ezer forint fölött van az ott lakók átlagos bruttó bére. És bár ezt a két tényleg jómódú budai (II. és XII.) kerületről állította a statisztikai hivatal, az azért elég nyilvánvaló, hogy ez nem igaz mindenkire.
Ahogy akkor a Portfolio kiszúrta, a KSH adatok szerint gigantikus különbségek vannak a járási szinten bontott kereseti adatok között, hiszen ahogy már említettük, a lista elején 950 ezer forintnál is magasabb bruttókat látunk, míg a lista másik végén, a cigándi, gönci és fehérgyarmati járásban viszont 340-360 ezer forint közötti adatokat mértek.
Na de térjünk vissza az eredeti kérdéshez: hogyan lehetséges, hogy az emberek nem keresnek annyit, mint amennyi a hírekben szerepel, és mégsem kell feltétlenül csalásnak lenni a dolog mögött?
Rajzoltunk egy grafikont, ehhez a Nemzeti Bank legfrissebb Inflációs jelentésében közölt keresetek megoszlásáról szóló (2022-es) adatokat vetettük össze az ugyanarra az időszakra szóló KSH átlagkereseti adattal. A sötétkék oszlopok azt mutatják, hogy a vízszintes tengelyen látható bruttó fizetést a lakosság hány százaléka viszi haza. Minél magasabb egy oszlop, annál többen vannak az adott kereseti sávban.
Emellé beillesztettük az adott időszakra közölt bruttó átlagbért (piros) és az MNB által közölt adatokból pedig kiszámoltuk a bruttó mediánbért (világoskék). A mediánbér az az összeg, aminél az emberek fele többet, az emberek másik fele pedig kevesebbet keres - vagyis ez jobb közelítéssel mutatja meg, hogy mennyit keres egy közepes jövedelmű honfitársunk.
Az első ránézésre nyilvánvaló, hogy a pirossal jelölt bruttó átlagbérnél a lakosság jó nagy része valóban (jóval) kevesebbet keres, hiszen látszik, mennyivel többen vannak a piros jelölő bal oldalán, mint a jobb oldalán. Az átlagbér egy “számtani” kategória, ami bizonyos szempontból torz képet mutat, aminek több oka is van.
Ahogy a fenti grafikonon is látszik, van a lakosságnak egy kis része (körülbelül 7 százalék), akik havonta több, mint bruttó egymillió forintot keresnek. Azt viszont nem tudjuk, hogy mennyivel több, mint egymillió forintot, hiszen az is ide sorolódik, aki havonta 1 millió forintot és az is, aki bruttó egymillilárd forintot keres. Márpedig ezek a kiugróan magas keresetek még akkor is eltorzíthatják az adatokat, ha csak az emberek kis részét érintik.
Az átlagkereseti statisztikákba a KSH csak azokat számolja be, akik teljes munkaidőben, legalább 5 főt foglalkoztató cégnél dolgoznak - vagyis éppen azok esnek ki, akik amúgy lefelé húznák a statisztikát, például a legkisebb vállalkozások, és a részmunkaidőben dolgozók vagy alkalmi munkából élők
“The ugly truth” - vagyis a csúnya igazság
A grafikonon világoskékkel jelölt bruttó mediánbér valójában az az adat, amire akkor szoktunk gondolni, amikor átlagfizetésekről hallunk: az az összeg, amit az keres, akinek nem kiugróan jó, sem pedig nagyon rossz a fizetése, és amibe azt is belevesszük, hogy van, aki kis cégnél dolgozik, és van, akinek nem 8 órás állása van. Ez ebben az adatsorban körülbelül bruttó 335 ezerre jött ki, szemben a KSH által 2022 decemberre közölt bruttó 593 ezres átlagkeresettel.
Az, hogy mennyit számít az, kit veszünk bele a statisztikába akkor derül ki, ha egymás mellé tesszük az MNB által az adóhivatali adatokból közölt adatsor mediánját (ez a világoskék 335 ezer forint) és azt, hogy ugyanerre az időszakra a KSH által figyelembe vett dolgozói állomány körében a medián 448 ezer forint volt.
Szokták mondani, hogy az álláskereső úgy emeli a saját bérét, hogy munkahelyet vált: ha ilyen terveid vannak, nézz szét hazánk egyik legrégebbi, tavaly megújult oldalán, a
jobinfo.hu
-n, ahol több ezer állás között lehet böngészni.
