A világban körülbelül minden tizedik gyerek dolgozik – ahelyett, hogy játszana, tanulna, cseperedne, ahogy azt egy gyereknek kellene. A statisztikák szerint legalább 160 millió 17 év alattinak kell napjait gazdasági tevékenységgel tölteni – jellemzően a szegény országok szegény családjainak csemetéi érintettek.
Ez a fajta kizsákmányolás pedig hosszútávon is tragikus hatásokkal bír: generációkra betonozza be a szegénységet, képzetlenséget, és az ebből fakadó összes másodlagos negatív hatást, mint rosszabb egészség, nagyobb esély a törvénysértésre, stb, így, ha minden megy tovább, a ma gyerekmunkásainak leendő gyermekei is veszélyben lesznek.
Ráadásul gyorsan fejlődő korunkban a “hagyományos” gyerekmunkás iparágak mellé újabb, még az eddigieknél is nehezebben ellenőrizhető területek léptek be, mint amilyen a digitális gyerekmunka és a mikrofinanszírozással támogatott láthatatlan gyerekmunka – mindkettőt megmagyarázzuk kicsit lejjebb.
Globális kép: hol és hogyan?
2023-as adatok alapján a “hagyományos” gyerekmunka leginkább Dél-Ázsia, Afrika és Latin-Amerika bizonyos régióiban koncentrálódik. Az olyan területek érintettek leginkább, ahol magas a szegénységi ráta, alacsony az iskolázottság és a gyenge munkaerő-piaci szabályozás is teret ad a kiskapukat keresőknek.
A leginkább érintett a következő három iparág. Első a mezőgazdaság, bár nem széles körben ismert, de a legtöbb gyermekmunkás ebben az ágazatban dolgozik, leggyakrabban a családja földjén. Főleg Dél-Amerikában jelentős a gyerekmunkások jelenléte a bányákban, ahol a kiskorúak egészségtelen és kockázatos körülmények között dolgoznak. A leginkább köztudott, hogy a divatipar (ruházati és cipőipar) is erősen felelős a gyerekek kizsákmányolásáért, ez főleg egyes Dél-Ázsiai országokban elterjedt, ahol még jelentős nemzetközi márkák beszállítói is gyakran használnak gyermekmunkaerőt.
Új fejlemény a digitális gyerekmunka
A digitális gyerekmunka egy viszonylag új jelenség, ami a technológiai fejlődés és az internet elterjedése révén jött létre. Ez a fogalom többféle tevékenységet foglalhat magában, ahol gyerekek digitális platformokon, az interneten keresztül végzik a munkát.
Legjellemzőbb formája, hogy a gyerekek valamilyen nagyon egyszerű, nagyon monoton számítógépes munkát végeznek, mint amilyen például az adatbevitel vagy képek cimkézése, mindezt naponta akár 12-16 órában, szinte láthatatlan fizetésért.
Könnyű belátni, hogy az ilyen digitális gyerekmunkás még kevésbé van szem előtt, mint aki a varrógép előtt ül, vagy épp a földön kapál – hiszen az online térben simán álcázható nagykorúnak. Mivel megbízóival élőben sosem találkozik, szinte biztosan senki nem fog rájönni, hogy gyerek ül a monitor mögött, ha ő magától el nem árulja.
Kevésbé gyakori, és még nehezebben tettenérhető az a fajta digitális gyerekmunka, amikor szülői nyomásra vagy anyagi kényszerből fiatalok is részt vesznek tartalomgyártásban, videók, blogbejegyzések és más digitális tartalmak készítésében. Amennyiben az influenszerkedés szülői ösztönzésre folyik, éppúgy károsítja a gyerek normális fejlődését, mint a “fizikaibb” meló. Ez a fajta láthatatlan gyerekmunka nem (csak) a szegény országokra jellemző, a legfejlettebb államokban is derülnek ki időnként ilyen történetek.
Amikor a segítség üt vissza
A mikrohitelek – az a rendszer, amikor néhány tíz vagy száz dollárból segítenek távoli országokban lévőknek beindítani a saját kis mikrovállalkozásukat elvileg pont azt a célt szolgálja, hogy eszközt adjon a gazdaságilag fejletlen helyen élőknek a saját megélhetésük megalapozására.Ilyenkor a kérelmező benyújt egy üzleti tervet – mondjuk azt, hogy mangót fog aszalni ami a saját földjén terem, és ehhez kell gépeket beszereznie, vagy üzletet nyit, és ahhoz szeretné megvenni az árukészletet – amihez kap kezdőtökét. A kapott összeget pedig idővel kis részletekben visszafizeti – ha tudja.
Elvileg ez a szisztéma éppen a családokat tervezné segíteni, csakhogy sokszor – főleg a szegény afrikai országokban – ellentétes hatást érhet el. A kutatások szerint az így létrejött mikrovállalkozásokban az esetek bő harmadában a család gyerekei (is) dolgoznak, és a kezdőtőke visszafizetése minden ötödik-hatodik családnak okoz időnként problémát (és körülbelül 2 százaléknak okoz minden hónapban gondot).
Ugyanakkor az is igaz, hogy a mikrohiteles rendszer összességében nagyon pozitív hatással bír, a családok 95 százaléka szerint kicsit vagy nagyon javult az életminőségük az így létrehozott üzleti tevékenységnek köszönhetően, és háromnegyedük többet tud költeni a gyerekek tanítására, mint korábban.
A “legalább jut nekik valamennyi pénz” tévhit
A gyerekmunkával kapcsolatban gyakran felmerülő érv, hogy “így legalább jut nekik valamennyi pénz”. Aki erre hivatkozik rendszerint arra gondol, hogy mennyivel rosszabb lenne az érintett családok helyzete, ha megszűnne a gyerekmunka, hiszen akkor még kevesebb bevételük lenne.
Ez egyszerre igaz és hamis. Rövidtávon természetesen igaz. Ha a gyerek októberben hozott haza pénzt, novemberben meg nem, akkor a bevétel csökken. És az is igaz, hogy az érintett családok nagyon rá is szorulnak minden fillérre.
Csakhogy hosszabb távon a megoldás mégiscsak az lenne, hogy a gyerekek iskolába járjanak, tanuljanak, egészséges felnőtté cseperedjenek, ezáltal pedig jobb életet tudjanak élni.
A rövidtávú szükség (most kell a pénz) és a hosszútávú érdek (minden gyermeknek legyen joga az egészséges, normális gyerekkorhoz) közötti ellentét miatt a gyerekmunka betiltása önmagában nem megoldás, sőt, tényleg lehet kontraproduktív. Egy ideális világban a kormányoknak, nemzetközi szervezeteknek és a civil társadalomnak együtt kell működnie az oktatási lehetőségek bővítése és a családok gazdasági helyzetének javítása érdekében – és ehhez a legszegényebbek támogatása kell, nem a jómódúakat célzó, népszerű “leírhatod az adódból” programok..
Mit tehetünk mi fogyasztóként?
A jószándék ellenére eszközeink korlátozottak, és minél soványabb a pénztárcánk, annál korlátozottabbak. Általánosságban megoldás, ha olyan márkákat részesítsünk előnyben, amelyek bizonyítottan ellenőrzik beszállítóikat és kizárják a gyerekmunkát. Figyeljük az erről szóló híreket, és ne vásároljunk olyan cégtől, akikről kiderül, hogy sárosak.
Persze még jobb, ha magyar tervezők termékeit vesszük, ha csak EU-s dolgokat vásárolunk, ha elkerüljük a tömegtermelt javakat, mint amilyenek például a fast fashion ruhák, ha piacra járunk és kézműves termelőktől vásárolunk jó minőségű árut. Csak éppen ezt nagyjából a 100 leggazdagabb engedheti meg magának, más nem.
De amennyire csak lehet, támogassunk helyi termékeket. Az élelmiszeriparban figyeljünk oda a legneccesebb termékcsoportokra – kakaó, kávé, banán -, és ha tehetjük, ezekből vegyünk fair trade címkével ellátott árukat.
A tavasszal megújult jobinfo.hu-n egészen biztosan nem találni gyermekmunkát, de ha egy jobb állást keresel, feltétlenül ajánljuk az oldal ajánlatainak átböngészését.
