Sokakat érint az, hogy bérelt ingatlanban laknak. Ugyanakkor általános tapasztalat az, hogy a felek valójában csak egy formai bérleti szerződést kötnek egymással, mely azonban problémát jelenthet a felek között, különösen a felmondás körében. Mostani cikkünkben ennek szabályait tekintjük át.
Az ingatlan bérbeadásra két törvény is irányadó, így a Polgári Törvénykönyv, valamint a Lakás és helyiségbérletről szóló törvény is. Ugyanakkor a szerződéses szabadság elvéből eredően különös jelentősége van annak is, hogy a felek jogviszonyukat, milyen rendelkezésekkel szabályozzák a bérleti szerződésben. Ingatlan bérleti jogviszonyt a felek tipikusan vagy határozatlan, vagy határozott időre létesítenek egymással. A felek szabadon megállapíthatják azt, hogy miként élnek a felmondás jogával. Amennyiben nem rendelkeznek erről, akkor a fenti törvények rendelkezései lesznek irányadóak.
Határozatlan idejű bérleti szerződésnél – szerződésszegés hiányában is – a Polgári Törvénykönyv alapján, bármelyik fél, az érintett hónap 15. napjáig előterjesztett nyilatkozatban, a következő hónap végére mondhatja fel a bérleti szerződést. Ebben az esetben nem szükséges indokolás, vagy különösebb ok megjelölése a felmondásban, ugyanakkor a rendes felmondással élő félnek az erre vonatkozó nyilatkozatát írásba kell foglalnia, és kézbesítenie kell a másik fél részére. Ezt a kézbesítést a szigorú határidők miatt azonban igazolni szükséges, így javasolt személyes átvétellel átvetetni az iratot, vagy ajánlott, tértivevényes küldeményként postáztatni a másik fél számára. Felmondással egyébként bármelyik fél élhet. Ha a felmondás során a nyilatkozatot tevő fél nem tartja be a fenti határidőket, akkor a bérleti jogviszonyt – a Ptk. kisegítő szabálya alapján – a felmondást követő második hónap végére, felmondottnak kell tekinteni.
Más a helyzet, ha valamilyen szerződésszegés miatt mondják fel a bérleti szerződést. Ebben a körben mind a Polgári Törvénykönyv, mind pedig a Lakásbérleti Törvény néhány konkrét, egyben tipikus eseteket rendez. Ezek az alábbiak:
Az első ilyen eset, amennyiben a bérlő vagy a vele együttlakó személy, az együttélés szabályait kirívóan megszegi (például egy társasházban), vagy a lakást, illetve a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen, vagy nem a bérleti szerződésnek megfelelő módon használja.
A bérbeadónak először igazolható módon, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül fel kell szólítania a bérlőt a magatartás megszüntetésére. Ennek az előzetes felszólításnak tartalmaznia kell a következményekre történő figyelmeztetést is, praktikusan azt, hogy amennyiben nem fejezi be a kifogásolt magatartás gyakorlását, akkor a bérlő felmondja a szerződést. Amennyiben ez nem jár eredménnyel, úgy a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább 15 napos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára felmondhatja a jogviszonyt.
Ha azonban a bérlő magatartása kirívóan súlyos, akkor a fentiekben meghatározott sorrendiséget nem szükséges betartani, és ebben az esetben a bérlő a felmondását, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül kell, hogy gyakorolja és közölje a bérlővel.
Az együttélés szabályainak megsértésén túl a másik neuralgikus pont a bérleti díj, illetve a közüzemi díjak megfizetésének késedelme, vagy elmaradása. Ha a bérlő a bérleti díjat a szerződésben meghatározott határnapig nem fizeti meg, akkor a bérbeadó köteles szintén, igazolható módon, a következményekre való figyelmeztetéssel, a bérlőt felszólítani a teljesítésre. Ha a bérlő e felszólításnak, annak kézhezvételétől számított 8 napon belül továbbra sem tesz eleget, a bérlő e határidő lejártát követő további 8 napon belül – legalább 15 napos felmondási idővel – az elmulasztott határnapot követő hónap végére élhet felmondással. A fenti határidők rendkívül szigorúak, így amennyiben eltérő rendelkezés nincs a bérleti szerződésben, akkor kifejezetten fontos a fenti határidők betartása.
Határozott idejű bérleti szerződés esetén a jogviszonyt a törvény vagy a bérleti szerződés eltérő rendelkezésének hiányában felmondással nem lehetséges megszüntetni. Ugyanakkor a felek a szerződésben szabadon kiköthetik, hogy miként gyakorolják a felmondási jogot. Ha nincs rendelkezés, akkor a Polgári Törvénykönyvben meghatározott esetekben van arra mód, hogy a határozott idejű bérleti jogviszonyt idő előtt fel lehessen mondani.
Ilyen eset az, amikor a bérlő halála folytán, annak örökösei „lépnének jogviszonyba”. Ugyanis a bérlő örökösei élhetnek azzal a lehetőséggel, hogy a határozott idejű bérleti szerződést – például a jogerős hagyatékátadó végzéstől számított – 30 napon belül felmondással megszüntessék. Ha a bérleménynek új tulajdonosa lett, az új tulajdonos akkor mondhatja fel a határozott idejű bérleti szerződést, amennyiben a bérleti jogviszony fennállása, vagy a lényeges feltételei tekintetében a bérlő őt megtévesztette.
Lehetséges az is, hogy a lakás korszerűsítésére, felújítására kell sor kerüljön, mely alapvetően a tulajdonos, bérbeadó feladata. A törvény értelmében a bérbeadónak előzetesen kell értesítenie a bérlőt, az elvégzendő munkálatokról, azok idejéről, stb. A bérlő ennek a tájékoztatásnak a kézhezvételét követően, a hónap utolsó napjáig felmondhatja a szerződést, mivel a bérlő nem kötelezhető a lakás korszerűsítéséhez szükséges munkálatok elvégzésére.
Annak persze nincs akadálya, hogy a felek akár a határozott idejű, akár a határozatlan idejű bérleti jogviszonyukat közös megegyezéssel, írásban megszüntessék. Ebben az esetben a felek szabadon, megegyezésüknek megfelelő időpontban és módon zárhatják le a közöttük fennálló jogviszonyt.
Szerzőnk dr. Burján Zsuzsanna ügyvéd, a D.A.S. Jogvédelmi Biztosító szakértője
