Mi történik a világban? A 2008-as nagy pénzügyi válságot követően először az USA, majd Európa is minden pénzügyi problémát pénznyomtatással kívánt megoldani (természetesen nulla közeli, vagy negatív kamatok mellett). Mindez egészen jól működött a COVID járványig, amikor is kicsit sikerült „túltolni a biciklit” és olyan mennyiségű pénz jutott közvetlen a lakossághoz, hogy az a járvány elmúltával és a vásárlások hirtelen újraindulásával érdemi inflációt generált.
Először úgy tűnt, hogy ez az infláció csak átmeneti lesz. Átmeneti is volt, de nem abban az értelemben, ahogy a jegybankok remélték: a helyzet fokozatosan romlott és ma már mind az eurózóna, mind az USA 8% feletti inflációval küzd. Érdemes lehet ehhez viszonyítási pontot keresnünk: az elmúlt 100 évben mindössze az esetek 4%-ában fordult elő ilyen magas infláció. Az elmúlt 40 évben pedig egyáltalán nem.
Az elmúlt napok eseményeiből a legfontosabbak, hogy az Európai Központi Bank beismerte, hogy lépéskényszerbe került és kamatot kell emelnie. Az USA-ban a már megkezdett kamatemelések gyorsításáról érkeznek hírek. Mindez oda vezetett, hogy a befektetők a kötvényeket már csak érdemben magasabb kamattal hajlandók megvenni (nem szép tőlük, hogy türelmetlenül már a jegybanki kamatemelés előtt több kamatot akarnak… de ez egy ilyen világ)
Leegyszerűsítve: a jegybankok rosszul kezelték a helyzetet, ez nyilvánvalóvá vált, ami egészen komoly piaci árfolyamesésekhez vezet.
A tomboló – teljesen jogos – inflációs félelmek hatására az elmúlt egy hétben:
- az amerikai részvényindexek 10%-ot, vagy ezt meghaladóan veszítettek értékükből
- a német részvénypiac 9%-ot zuhant
- a befektetők a végső menedék felé indultak, az euró is érdemben gyengült a dollárral szemben
- a kriptodevizák árfolyamzuhanása már csak „afterparty”-nak tűnik, a Bitcoin immár mintegy egyharmadát éri a pár hónappal ezelőtti csúcsértéknek (...és ezzel sokkal jobban teljesít, mint a kisebb kriptodevizák...)
Mi történik a Magyarországon?
Ugyanaz, mint a nemzetközi porondon, csak sokkal nagyobb hullámokkal. Ugyan itthon az MNB előbb és nagyobb mértékben emelt kamatot, de a befektetők ma nem díjazzák az „egyedi magyar” megoldásokat a gazdasági kiigazításokban. Negatívan fogadták a szektoriális különadókat, az árstopokat és mindemellett napról napra jobban hiányzik az EU forrásokról szóló megállapodás (amit úgy kellene tető alá hozni, hogy a magyar kormány és az EU álláspontja nagyon sok érdemi kérdésben rettenetesen távol áll egymástól).Fentieknek köszönhető, hogy a forint sokkal rosszabban teljesít, mint a cseh korona vagy a lengyel zloty.
Nem mellesleg a rezsicsökkentés fenntartása minden hajszálnyi forintgyengüléssel még többe fog kerülni.
A tartósan 400 forint feletti euró árfolyamnál pedig szinte biztosra vehetjük, hogy kisebb nagyobb lépéseket tenni fog az MNB.
Lehet ez váratlan kamatemelés, vagy a forint árfolyam megtámasztása a devizapiacon (a devizatartalék terhére.)
Érdemi előrelépést a hazai árfolyam vonatkozásában azonban kizárólag az EU-s megállapodás jelenthet, vagy – marginális eséllyel – ha a nemzetközi pénzpiacokon hirtelen kisüt a nap.
Jelenleg 7,2 milliárd euró (közel 2 900 milliárd Ft) EU-s forrás lóg a levegőben Magyarország számára. Ez egy igen nagy összeg annak tükrében, hogy a májusban bejelentett kiigazítás 4 200 milliárd Ft-ot tett ki 2022-re és 2023-ra.
