A házilagos bútorfelújítás az a sport, amelyet csodálatosan lehet illusztrálni az elképzelés vs valóság típusú mémekkel. A fejünkben él egy csodás kép arról, miként fog kezeink között újjászületni a nagyi régi karosszéke – vagy éppen a jófogáson vagy lomtalanításon megcsípett, némileg megkopott kincs. Aztán a végeredmény időnként pont olyan lesz, időnként meg hát… nagyon nem.
Márpedig a bútorfelújítással nagyon pofára esni több okból is fájdalmas: egy komolyabb darab felújítása rengeteg idő és kemény fizikai munka, de mindemellett gyakran elég sok pénz is. Ezért, ha bútorfelújításra adod a fejed, tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy kicsiben kezded, és csak fokozatosan lépdelsz a bonyolultabb feladatok felé.
Eladó lakásokban, házakban gyakran találhatunk mára már ódivatú bútorokat, amik azonban szerkezetileg nagyon is masszívak és valójában a formájuk sem rossz, így egy ügyes ember kezében remek mai darabokká változhatnak.
Itt van hat jótanács, amivel biztonságosan vághatsz bele ebbe a szép hobbiba, és sem a pénztárcád, sem a mentális egészséged nem fogja megsínyleni.
1. Kezdd kicsiben. NAGYON kicsiben
A nagymama 300 kilós (és majdnem ugyanannyi éves) tálalókomódja biztosan csodálatos lenne felújítva, de hacsak nem akarsz magaddal rettenetesen kitolni, ekkora projektekben egy jó darabig ne gondolkodj. Kezdő bútorfelújító legjobb barátai a kicsi és olcsó projektek, mint amilyen – nem röhög! – egy sámli vagy éppen egy nagyon egyszerű szék. Olyan darabok, amiket egyszerű csiszolni, amiket nem kell szétszedni, amiknél nincsenek bonyolult mozgó alkatrészek, zsanérok, csapok, antik foganytúk. És amik nem különösebben nagyok vagy értékesek.
2. Rendesen készülj fel
A türelmetlenség érhető, hiszen amikor ilyen feladatnak látunk neki, tényleg szeretnénk minél hamarabb elkezdeni. De a bútorfelújítás sajnos olyan, mint a szobafestés, rettentő sok unalmas, undok feladatot kell végigküszködni, mire lekenhetjük a komódot azzal az ütős narancssárga festékkel.
A bútorfelújítás egy bonyolult mátrix, amiben sok mindentől függ az, hogy mire lesz szükségünk és hogyan kell majd csinálni. Általában érdemes nem azonnal elhinni az első dolgot, ami szembejön az interneten, hanem viszonylag alaposan körbejárni a témát. Tematikus blogok, tematikus YouTube csatornák és tematikus közösségi média csoportok egyaránt aranybányák lehetnek, de mindig próbáljunk meg tisztán látni abban, hogy az adott közösség adminjai valamilyen márka vagy technológia forgalmazói-e például.
Gyakori, hogy egyes csoportokban szinte minden kérdésre az a válasz, hogy “fóliázd le” máshol pedig “krétafesték tökéletes lesz”, ami adott esetben lehet igaz, de messze nem mindig ideális. Szóval járd körbe a témát, és tájékozódj, melyik módszernek, melyik anyagnak mik az előnyei, hátrányai, mennyibe kerül, mennyire tartós, stb.
3. Csodák nagyon ritkán vannak
Bizonyos DIY (do it yourself, csináld magad) módszerek nagyon népszerűek, mert nagyon egyszerűek. Ide tartozik minden, ahol olyanokat olvasol/hallasz, mint, hogy “nem is kell zsírtalanítani előtte”, meg a “felesleges lecsiszolni”, az “egy réteg is bőven elég”, illetve a “nem kell zárni semmivel a felületet”.
Nem mondom, hogy ilyen csodák nem léteznek. Léteznek. Mondjuk van egy olyan képkereted, ami patyolattiszta, és amúgy soha senki nem fog hozzányúlni semmivel, és olyan helyen lóg, ahol semmitől nem sérülhet a festék. Na, itt lehet, hogy tényleg nem kell csiszolni, és elég lesz egyetlen réteg krétafesték, amit lezárni sem kell. De a valóság általában nem ez, hanem anyáink kedvenc mondása: amit megspórolsz a vámon, azt elveszted a réven.
A rendes, tartós, mutatós eredményhez sajnos legtöbbször muszáj csiszolni, portalanítani, zsírtalanítani, a rétegek között újra csiszolni, a kész felületet meg akár többször is lezárni – legalábbis az olyan daraboknál, amiket rendszeresen használunk és tisztítunk.
Szerintem nincs ember, aki ezt hajlandó nem a maga kárán megtapasztani, ezért érdemes egy sámlival kezdeni. Azért nem lesz kár, amikor három hét múlva már mállik róla a festék vagy a fólia. Amikor újraburkolás helyett inkább csak fehérre festenéd a konyhai csempét, mert erősnek érzed ezt a bordót, ne próbálj meg hamar végezni, nem éri meg.
4. Ha komoly célod van, menj el egy tanfolyamra
Manapság már csomó remek tanfolyam van lelkes amatőr bútorfelújítóknak. Ha komolyabb projektet forgatsz a fejedben – nagy és/vagy bonyolult, sok mozgó alkatrészből álló és/vagy antik és/vagy értékes bútordarabnak látnál neki, előtte menj el egy tanfolyamra. Nem csak egy csomó szerszám és anyag profi használatát fogod azonnal jól megtanulni, de számos életmentő tippet, ötletet is kapsz majd, amivel a feladatodat könnyebben és szebben tudod megvalósítani.
5. Ne kapkodj
Ha valamit nem teljesen értesz, ha valamit furcsállsz, állj meg, és gondold végig még egyszer, mielőtt levágod, lefested, leszögeled. A száradási, kötési idők nem viccből vannak rajta az anyagok csomagolásán. Bár nagyon bosszantó arra várni, hogy végre megkössön a memóriahabot a szék ülőlapjához rögzítő ragasztóspray, vagy a festékrétegek között kivárni a száradási időt, várd ki. Ha több szakértő forrás is egybehangzóan állítja hogy adott feladathoz ez az anyag vagy ez a szerszám kell, ne próbálj meg okosabb lenni, és megoldani firnyákosba’. (A WD40, a szigetelőszalag és a kalapács sok mindenre jók, de vannak, amire mégsem.)
Ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a végeredmény színvonalasan nézzen ki, és ne egy összecsapott bénaság legyen.
6. Keresd a minőséget, de ne keresd a szút
Felújítani csak olyan bútort érdemes, ami eredetileg rendesen meg volt csinálva, amiben “még volt anyag”. Régi, valóban fából készült bútorok újjászületésébe érdemes időt, energiát fektetni, nyeklő-csukló barkácsáruházi pozdorja darabokba nem. Amikor felújítandó darabokra vadászol, keresd a régi, jó minőségű darabokat, ám figyelj arra, hogy azok még menthető állapotban legyenek, vagyis ne szúlakta, elrohadt, szétkorhadt darabokat vigyél haza. Ha például megvásárolni kívánt lakásunkban kiderül, hogy tömörfa a konyhabútor, elgondolkodhatunk rajta, hogy egy átfestéssel, esetleg az ajtókra tett egyedi díszlécekkel érdemes-e modernizálni a csere helyett.
