Tavaly nem csak a Budapestet elhagyók és oda beköltözők száma nőtt meg, hanem a fővároson belüli költözési kedv is jelentősen megélénkült 2020-hoz képest; a kerületeken belül és között összesen közel nyolcvanezren változtatták meg állandó lakóhelyüket, derül ki a KSH friss statisztikáiból. Az OTP Ingatlanpont elemzője úgy látja, hogy sokakban még a Covid járvány előtt vagy annak hatására születhetett meg a döntés, ám a megvalósítás lehetőségét csak a járvány visszaszorulása, és a 2021-ben igen kedvező lakásvásárlási feltételek adták meg számukra.
Míg 2021-ben közel 34 ezren költöztek a fővárosba, addig mintegy 44 ezer budapesti lakos döntött úgy, hogy a városhatáron kívül kezd új életet. Így a KSH friss statisztikája1 szerint 10 035 fővel csökkent a főváros állandó lakosainak száma költözés miatt, ami mintegy 16 százalékos növekedés az előző évhez képest. Ám egy év alatt a fővárosi belső vándorlás ennél is dinamikusabban, 31 százalékkal nőtt2. Tavaly közel 80 ezren a városban maradva váltottak lakóhelyet, a legmobilabbnak a XIII. kerületiek bizonyultak, akikről elmondható, hogy közülük szinte minden 15. lakos (a kerület állandó lakosságának 6,9 százaléka) költözött, ezzel éppen csak megelőzték az V. kerületieket, ahol ez az arány 6,3 százalék volt. Míg a főváros belső területein jellemzően nagyobb a vándorlási kedv, addig a pesti oldal keleti, déli peremkerületeiben jóval csekélyebb volt a költözések volumene. Például Csepelen 100 lakó közül csak fele annyian (3,5 százalék) váltottak lakóhelyet, mint Angyalföldön.
Az új otthont keresők nagy része – 47 százalékuk – nemhogy a várost, de még a kerületét sem hagyta el, igyekeztek a már ismert környezetben maradni. Ehhez azonban igencsak eltérő feltételeket kínálnak az egyes városrészek. Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint e szempontból az a lényeges, hogy a területen mennyire változatos a lakásállomány. „Ha van lakótelep, mellette társas-, illetve családi házas övezet, és kínálnak új építéseket is, akkor gyakorlatilag minden élethelyzetben kielégíthető a lakásváltási igény, nem kell máshol keresnie annak, aki csak a lakásától válna meg, nem pedig a környéktől.” Ezt igazolják a számok is: a VII. kerületi költözők mindössze 19 százaléka maradt a homogén lakásállományú Erzsébetvárosban. Ugyancsak alacsony arányban tudták lakóikat marasztalni az I., V. és VI. kerületek, ahol a költözések 20-25 százaléka történt a kerületen belül. Velük szemben ellenpélda lehet a III. kerület, ahol a lakásváltók 62 százalékát sikerült helyben tartani. Ehhez megvolt a széles helyi ingatlanválaszték: lakótelepek, családi házak, régebben épült társasházak és sok új építés.
A kiemelkedően lokálpatrióta kerületek egy másik csoportját a déli karéjba tartozó XVII., XVIII., XXI. és XXII. kerületek adják. Rákosmente, Pestszentlőrinc-Pestszentimre, Budafok-Tétény és Csepel, állandó lakóhelyet váltó lakosainak szintén 60-63 százaléka maradt a kerületében. Ezek a területek egyfajta „megérkezettséget” is mutatnak: az itt élők sokkal kisebb arányban váltanak lakóhelyet (3,7 százalék), mint a fővárosi átlag (4,8 százalék), amit az is magyarázhat, hogy az ingatlanok itt, a külső pesti kerületekben (illetve Budán a XXII. kerületben) a legolcsóbbak, így klasszikus „lakáscserével” innen eleve nehezebb máshova költözni a fővároson belül. De növelheti a megtartó erőt az is, hogy az itteni kertvárosi közösségek családiasságát gyakran nehéz feláldozni egy lakásváltásért.
Ugyancsak a megtartóképességről vall, ha megnézzük, hogy az egyes kerületek polgáraik mekkora részét veszítették el egy év alatt költözés miatt. E tekintetben négy belső kerület áll a legrosszabbul: az V., VI., VII. és I. kerületeket lakóik több mint 4 százaléka hagyta el. Ezzel szemben – a skála másik végén – a XVII., XXI. és XXII. kerületek vesztesége a 1,5 százalékot sem éri el.
A városrészek vonzereje azonban korántsem esik egybe a megtartóképességükkel. Sőt, a relatíve legkevesebb beköltözőt – állandó lakóinak mindössze 1,3 százalékát – a megtartásban példás XXI. kerület könyvelhette el. Mindeközben a legtöbb új lakót (4,3 százaléknyit) az az I. kerület nyerte a költözésekből, amelyből hasonlóan magas arányban távoztak is a polgárok. Így a mérleget tekintve mindkét kerület a középmezőnyben végzett. Összességében az oda- és elköltözések egyenlegének legnagyobb kárvallottjai az V., VI., VII. és VIII. kerületek, melyek így állandó lakóik 1,5-1,8 százalékát veszítették el. A nyertesek mezőnyéből a XXII. és a XXIII. kerület emelkedik ki 1,3-1,5 százaléknyi gyarapodással.
A KSH vándorlási statisztikája arról is árulkodik, hogy a Budapesten belüli távolságokat nem feltétlenül kilométerben mérik. Vannak nehezebben és könnyebben átjárható “kerülethatárok”. Tavaly például mindössze egyetlen ember költözött a XXIII. kerületből a II.-ba, s az V.-be és az I.-be is mindössze kettő-kettő. Ellenkező irányban sem volt jelentős forgalom: Soroksárra a Várnegyedből és a II. kerületből négyen-négyen, míg a Belvárosból mindössze öten érkeztek.
A legnagyobb mozgás egyes szomszéd kerületek között volt tapasztalható. A csúcsot a Budafok-Téténybe tartó újbudaiak állították fel. Valkó Dávid szerint ez egy tipikus Budapesten belüli költözési irány, annak minden fontos ismérvével: „A város belsejéből kifelé mutat, egy szomszédos (közelsége miatt vélhetően jobban ismert) területre, ahol olcsóbbak az ingatlanok, vannak családi házak, és sok új építést is kínálnak. A Covid is ösztönözte ezt az irányválasztást, a járvány tavalyi visszaszorulása, illetve a kedvező lakásvásárlási feltételek pedig könnyebbé tették a költözést.” A XXII. kerület 815 fővel gyarapodott így a XI. kerület rovására. De ugyanezt a trendet követve további három kerület is egyenként ötszáznál több polgárt nyert valamely szomszédjától. Így a XVI. a XIV.-től 690-et, a XI. a XII.-től 540-et, és a III. a II.-tól 509-et. A jelenleg zajló, némileg ezzel ellentétes irányú folyamatok hatásai valószínűleg majd csak a 2023-as adatokból lesznek leolvashatók.
